"A szívem nehéz,szinte fáj. A magány életem részévé vált."

  Vissza
Ami megtörtént,nem lesz még,
Vissza akarlak szerezni,de nehéz.
Féltem,hogy sose leszel a régi,
Nem tudom,hogy fogsz-e még szeretni.
Nem tudom,bízhatok-e még benned,
Hiszen annyian kihasználtak engem.
Oly' régóta éreztem már a csókot,
Minden ott volt a levegőben,szinte forrt.
Ez a bizonytalanság megöl engem,
Ez a fájdalom felőröl téged.
Amikor elmondom,hogy magányos vagyok,
A szívem megszakad és összezuhanok.
Fogy az időm,nem bírom már tovább,
Oly' átlátszó már ez az ártatlanság.
Csak játszom magam,nem vagyok az igazi,
Egy őrült vagyok,aki csak utánad tud szaladni.
Elvesztegetek mindent,amit tőled kapok,
Bízz bennem,magamból többet adok.
Leveszem az álarcot,sebezhetővé válok,
Nem kell már többet várnod.
Hiszek abban,hogy ártatlan vagy,
Tudom mit hoz a holnap.

 Jöjj hozzám

Régen minden oly más volt,
A világ,ragyogott és csillogott.
A táj egészen megváltozott,
Mióta elkezdtem a kalandot.
Volt vihar,eső és szél,
Semmi sem rettentett el még.
De, a napfényt oly' rég láttam már,
A szívem nehéz,szinte fáj.
A magány életem részévé vált,
A sötétség magába szippantott már.
Az angyalaim vigyáztak rám,
Amikor senki se keresett fel bár.
Tudnám ki az akinek számítok,
Ki az aki megvéd és ő lenne a vigaszom.
Várom,hogy valaki felkaroljon,
Átöleljen és megóvjon.
Nem akarom eltaszítani magamtól,
Megszeretnék szabadulni a fájdalomtól.
Az örökös egyedülléttől,
S a mániákus félelemtől.
Tovább megyek,a virágok feketék,
Amikor megérintem akkor válnak igazán színessé.
A felhők eltávoznak az égről,
Többet,még többet akarok a fényből!
A Nap beragyogja az életemet,
A testem reagál rá és ez éltet!
A sivárságnak nyoma veszett,
A boldogsághoz elvezet.
Valami új,megmagyarázhatatlan érzés,
Amit bár sose felednék!
Legbelül tudom,de tagadom,
De biztos,hogy jó úton haladok.
Jöjj hozzám boldogság,
Magány és gyötrelem távozz hát!
A világom újra a régi lett,
Már csak megkell találnom a szerelmet.

 

Amíg a hálám üldöz

Nem hiszek benned,
Nem látom a szemed.
Nem tudom kiolvasni,
Nem tudok reagálni.
A fájdalom erős,
A magányom lassan legyőz.
Szeretnék tovább lépni,
A fénybe és a boldogságba nézni.
Átölelni mindent,amit nem kaphattam meg,
Bepótolni mindent,mit elvettél tőlem.
A szívem könnyű,
A lelkem mégis sérült.
Próbálom megadni magam,
Pedig súg a szívem hangja.
Feléd nyújtom a kezem,
Megfogod és rám nézel.
Azt hiszem,hogy álom,
Csak nem tudok elszakadni a valóságtól.
Jókor léptél be az életembe,
Pedig oly' régóta ismerlek.
Nem hittem volna,hogy érzem,
Mégis félek tőled.
Ajkaim felé közelítesz,
Szinte elveszed a levegőmet.
Egyre szaporább minden,
A légkör és az idő véges.
A köd végre eltűnik,
A sötétség megszökik.
Hidd el,amíg a hálám üldőz,
Én leszek a legjobb szeretőd.