"Ha el is futnék,mindig vissza találok hozzád,a hűségem örök és ezt te is tudhatnád."

Távolság

Miért tartasz magadtól távol?

Miért nem adsz már több csókot?

Mi az oka annak,ami történt,

Miért őrölt fel a féltékenység?

Örök magányba zártál,

Miután az ördögi körből kiszálltál.

Magamra hagytál,

Ezer éve fűt irántad a vágy.

Soha nem felejtem el az arcodat,

Nem törlöm ki a pillanatokat.

Örökre belém vésődtek,

Amit majd vissza tekerhetek a fejemben.

Ha el akarsz hagyni,menj hát,

Valaki más biztos tárt karokkal vár!

Nem állok az utadba,

Biztosan megvan ennek az oka.

A szemeidben már nem ég az a láng,

Melletted már nem vagyok az a lány.

A szerelmünk kihűlt már mióta,

Nem is beszélgettünk hetek óta.

A szótlanságod őrületbe kergetett,

Végül feladtam és tovább léptem.

Nem figyelek én se rád,

Kizártalak a szívemből úgy vigyázz!

A távolság egyre jobban elszakít,

Egy nap én is találok helyetted valakit.

Az árral szemben

Fekszem egy tutajon,

Sodródom a folyón.

Nézem,ahogy a fákon át,

Szűrődik a fény és az árny.

Az erdő csendjét egy madár csicsergés töri meg,

Úszom az árral szemben,így nyugodt lehetek.

Az emberek-akik a barátaim voltak,

A parton álltak,majd elsétáltak.

Megse próbáltak megmenteni,

Csak néztek engem,de nem mertek megszólalni.

Időközben a víztől csurom vizes lett a hajam,

Majd a szellőtől megszárad.

Könnycseppeket látok,vagy az eső zuhog?

Elkap az érzelmi mámor.

Egy nap majd feltámadok,

Addig az árral úszom.

Készen állsz?

Szikrázó napsütés zavarja szemem,

A jó időtől feltöltődik a lelkem.

A hideg már nem marja a testem,

Nem reszketek már soha többet.

Mióta beléptél az életembe,

Azóta lángol a szívem.

Világosságot és fényt hoztál,

Amiről te sem álmodtál.

Szebbé tetted az életemet,

Megvalósítottad a tényeket.

Miszerint egymásnak teremtettek,

Egy húron pendültünk attól a perctől kezdve.

Mióta megláttuk egymást,

Azóta nem létezik senki más.

Készen állsz a nagy utazásra?

Vajon megértél-e egy kapcsolatra?

Mindenki itt van,csak én nem,

Úgy érzem,hogy az egész világ figyel.

Varázslat alatt vagyok,

Végtelen a boldogságom.

Szeretném,ha velem lennél,

Amikor fogod a kezem és nem engedsz el még.

Nézz a szívembe,hogy milyen szerelmes vagyok,

Ne,engedj el szabadon.

Ha el is futnék,mindig vissza találok hozzád,

A hűségem örök és ezt te is tudhatnád.

Néha elfelejtem a dolgokat amiket ígérsz,

De van egy nap,amikor vissza-visszatérsz.

Abban a pillanatban magadhoz veszel,

S egy keringőre hívsz,amibe bele megyek.

Mindig eszembe jut,még ha távol is vagy,

Soha nem vagyok egyedül,mert ott vagyok a gondolatodban.