Nem tudsz megtörni
Nem tudok ébren maradni,
Nem fogok miattad gondolkozni.
Távol érzem a tested,
Nem találom már hosszú ideje.
A gyomrom érzem,ahogy bizsereg,
Szükségem van valakire.
Nem tudsz megtörni többé,
Mert az egész álmom az enyém.
Néha azt kívánom,
Bár látnám miről is álmodsz.
Nem félnék egyedül,
Nem mennék ezen keresztül.
Néha jó lenne kikapcsolni a rémálmokat,
Nem tudom megállítani a gondolatokat.
Ha nem vagy velem,nem tudsz megtörni,
Senki sem tudja ezeket megölni.
Ami a fejemben zajlik,
Az nem normális.
Néha ordítva és sírva ébrednék fel,
De közben nyugodtan lélegzem.
Reggel
Szürke reggelre ébredt a nép,
Elfelejtették mi a szép.
Amikor az ablakon át beragyog a fény,
S hívogat a remény.
Felkeltem az ágyból,
Néztem a napot a távolból.
Az ablakot kinyitottam,
A madarakat elhajtottam.
Belélegeztem a friss reggeli harmatot,
Közben a gyomromban táncoltak a pillangók.
Tudom még mindig tél van,
De néha olyan,mintha itt lenne a tavasz.
Érzem még a virágok illatát,
Képzeletben hallom a méhek hangját.
Amikor kinyitom a szemem,
Egy városi kép nyilik előttem.
Ki mondta,hogy a képzelet rossz?
Pedig a legizgalmasabbak a kora hajnalok.
Látni,ahogy ébredezik a város,
Nézni,amikor még az ember álmos.
Vissza fordulok a szobámba,
Egyetlen drága magányomba.
Álmaimban megjelent egy férfi,
Aki megtanított igazán szeretni.
Éreztem,hogy végig simogatta a karomat,
Aztán megtámadta az ajkaimat.
A csókjaival bódította a szívemet,
Közben erősen tartotta a testemet.
Néha úgy éreztem megfulladok,
De hagytam magam,mielőtt megfutamodok.
Aztán a szemeimbe nézett és azt mondta,
Hogy én vagyok az aki az útját mutatja.
Kinyitottam előtte a világot,
Valóra váltottam minden álmot.
S mikor újra az ajkaim felé vándorolt,
Hirtelen felébredtem az álmomból.
Ebben az évben
Éjjel forog a Föld,
Az éjfél elüti a végidőt.
Újabb évbe léptünk,
Újabb álmokat kergetünk.
Fogadalmakat teszünk,
Végül az egészet elvetetjük.
A napfény körbe öleli a hajnalt,
Ködbe burkolózik egész napra.
Kinézek az utcára,mindenhol tiszta csend,
Vajon ettől cseng a fülem?
Nem szól se száj,se hang,
Vajon mikor lesz rá alkalmam?
Néha jó lenne vissza tekerni az egészet,
De inkább megteszem ebben az évben.
Hogy mit tegyek,azt majd eldöntöm,
Vagy megszokom vagy megszököm.
Ezt az egészet még betervezem,
A rosszakat pedig elvetetem.
Ami bennem él még megvalósítom,
Ami nem jó azt elhanyagolom.
A tavalyi évben nem jött el a szerelem,
Így újra meg újra kereshetem.
Mielőtt a magány a szívem felörőlné,
Addig kínzom a lelkem börtönőrét.
Tudom,hogy végig rohantam,
Aztán néha-néha feladtam.
A fogalmamat megtartom,
A rosszindulatokat elhagyom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése