Azonosítás
Tudom hogy próbálasz minden megtenni,
Tudom hogy próbálsz mindent elmondani.
A szemeid oly sokat elárulnak,mégis távol,
És érzem hogy játszva játszol.
Te vagy az egyetlen aki kedvel,
Mert mi ugyanolyanok vagyunk és sose volt köztünk dúló szerelem.
Gondolj bele mi lett volna,ha valóra vállik,
A barátaink se sejtik...
Csak egy ambicíó van az elmédben,
Folytatod a küzdelmet,de előttem mindig letagadod.
Nekem szükségem van valakire aki vigyáz a szívemre,
MEg tudod mondani hogy mit akarsz majd tőlem.
Okos vagy,hiszen tudod,hogy mi a jó és mi a rossz,
Benned van a jel,csak azonosítanom kell!
Állanódan megkérdezik hogy vagyok veled?
És nézik mit hogyan teszek...
Vársz a lehetőségre?
Gyere és mondd el végre az igazságot,
Ez több mint nyilvánvaló.
Ez az az út amit előlem titkolsz,
Nem tudod még mindig hogy mi ez a sok hűhó...
Kaptam az előbb egy vallomás,át tudok rajtad nézni,
Sokkal több jön belőled mint máskor,igazat mondasz.
Mondd hogy soha többé nem fogsz elveszíteni engem,mint azlőtt,
Akkor hagytál el mikor eljött az ősz....
Meghökkent
Mikor mindenbe belemegyek,mindig kiégetnek,
Több volt annál amit megengedtem.
A vágy fel-le ingadozott,
Az óra fel-le kalandozott.
Csodálkozom azon amit irántad érzek,
Csodálkozom azon,amit értem tettek.
Csodálkozom azon,hogy a lábaim előtt heversz,
Csodálkozom azon,hogy egyátalán észreveszel.
Meghökkenve néztem hogy más csajjal csókolozól,
NEm sírtam és odamentem felpofoztam mindekttőt ott.
Döbbenve látták,hogy féltékeny vagyok,
Pedig ez nem így van,nem ismernek nagyon!
És a lábam alatt elveszítem a földet,
Senki sem értett meg engem!
Nem tudtam másra gondolni,csak arra hogy szakítani fogok,
S az éjszakát egyedül magányosan fogom eltölteni otthon...
Alatta
Nem foghattam volna jobb ötletet,ezért sétálni mentem,
Mikor elkezdett esni az eső utánam kiabáltál:hogy bekell mennem.
Megint kiakadtál,hogy mit tettem veled,
Nekem csak egy esernyőm volt és semmi más, csak a fejem...
Úgyhogy leültem egy kávézóba és próbáltam rád gondolni,
Nekem bolond kellene lennem hogy elhiggyek tőled minden szót,próbáltál velem beszélni.
És nem akarok a kiscicád lenni,inkább jobb ha elmegyek,
Dorombolva,simogatva hozzád simulva,ezt inkább jobb ha kihagyom,veled nem teszem.
Igazság szerint nem a pénzedért szerettelek,hanem a belső szívedet,
Annyira felbosszantottalak,azért ez eléggé vicces...
Ha ez a szakítás ócska játszma,miért tetted ezt velem?
De mit is bánom,nem is bánom nem nekem fáj a szívem!
Végigmentem az asztal mellett szerelmes párt látok,
Nincs már könnycsepp a szememben,így semmit nem bánok.
Lenyomtam a hívásodat,ki a fene fogja felvenni?
Azon töprengek, hogy miért nem tudtam,hogy más karjában akartál lenni?
Órákat töltök a kávézóban megittam úgy 10 üveg whiskyt,
Több száz forint rámegy a piára,úgy se bánok már semmit.
Egész napom azzal telt,hogy tudjalak feledni,
Ha haza megyek nem foglak már keresni!
És ha tied a lakás utolsó dolog,amit megkaphatsz tőlem,
Nem akarok az emlékek között őrűlten csapkodva kiabálni.
Te hihetetlen vagy-de nem tudom elképzelni,hogy fogsz tovább élni,
Ha azt gondolod,hogy belőlem simán bolondot lehet csinálni.
Tévedsz nagyon,nem is ismersz,
Minek is vádolsz engem?
Ennyi
Ennyi érzéssel felér,
Ennyi szenvedés után mindent megér.
Elindulsz felém felemelsz a magasba,látom azt amit akartam,
Minden vágy mi eddig váratott magára,valóra vállhat.
Mindent amit eddig elveszítettem,az eltűnt örökké,
Minden ami most jön az mindig befogadom.
A zene ritmusa tanít meg a lágy vagy a vad mozgásra,
Erre nem számítottunk,hogy újra kezdödik,új remények felém szállnak.
Rózsaszín buborék vállhat bármire,ezentúl túlélek minden harcot,
Erőssé tett a magány,erőssé tett a kegyetlenség,tudom hogy ki vagyok.
Magamba tudtam nézni,magamban kerestem a hibákat,tanultam ebből,
Máshogy nézek a világra ahogy eljött az ősz.
Szívem új dalra vár,írj egy szöveget hozzá,
Kell hogy több ihletem legyen segíts még nem szabad megállni, várj!
A perceket már nem számolom többé,a pillanatot megtanultam megállítani,
A zuhanás és a sötétség egyből a szivárványra váltottak megint.
De ez valami új,hallom ahogy közeleg az éjfél,valaki elkap érzem,
Itt van Ő aki megmutatta milyen az igaz és szenvedélyes szerelem.
Nem érhet véget-nem hagyom-nem érhet véget,
Kell a tapasztalat,hogy mindig tovább tudjak lépni-vele.
Mégis valamit
A dal már nem tudom kihez szól,majd aki jön az életemben úgyis új születik,
Ami régen megtörtént,már megtörtént,akárhova nézek mindenhol Őt kérik.
Tovább megyek,már nem bírom ami van,
Kell valami bújó hely ahol lenyugodhatnék,és várjam a holnapot..
Hosszú távú terveket minek szőni ha nincsen társam?
Ki fogja meg a kezem,ha valami baj van?
Kinek mutassam meg a dalom,ha senki sem hallgatja meg?
Hová vezet oly észrevétlenül a szívem?
Árnyékként kísér az őrangyal,fejét lehajtva hallja a bánatom,
Ki ölel ha elkap a szörnyű érzés?
Mégis kéne valaki aki úgy ölel mint soha senki még?
Valami hiányzik,valami pezsgést hozhatna az életemben..
Egyedül hajtom le a fejem,senki sem vigasztal,
Könnyeim gyémántá vállnak,potyognak mint kint a zuhogó eső..
Szorítja a torkom a gyilkos-gombóc,
Depis a hangulatom...
A gyertya lángja lassan kimúlóban,minek tegyek újat,ha majd eltűnik a láng,
A szél fújja lágyan a nyitott ablaknál a függönyt...
Az idő oly véges,nekem végleg vége..
Aludnom kéne,de nem merek,félek hogy örök álomra hajtom a fejem.
Kérlek mondj valamit,ennyi nem elég,
Kell még a szó,hogy erőt adjon nekem még!
Hív egy hang,már nem nagyon érdekel,
Nekem a boldogság kell!
Elvesztél-eltűntél
Látom rajtad h meg-meg öl a féltékenység,szinte a szívedbe-be mar,
Menekülnél,de nincs hováváá,úgyis az ördög szíve vár most rád.
Hallom a hangod-látomás már nincs többé,
Közeledsz felém és nem félek már tőled,megmerem mondani,hogy rég gyűlőllek.
Öld meg a fényeket,parancsolj a népnek ne add fel,
Ha akarod-támadj ha zaklatnak ne engedj!
Szellemek arca elmosoódni látszanak,
Elmúllik minden ami démoni.
Kínzott a magány-megölt a szerelem iránti vágy,
A sötét világ uralta elveszett szívem...ami már meglett...
Nem kedvelsz engem, nem kedvellek téged,de ez nem számít,
Az egyetlen különbség,hogy te mindig rám hallgatsz kit érdekel szerinted kit?
Fülemben ugyanaz a dal van,nembírom kiverni a fejemből.
A szavaid nem fognak már meg,nem vagyunk tökéletesek,eddig se voltunk és senki sem az,
Jó érzés tudni hogy olyan hülye vagy!
Ráadásul nem álmodok rosszat az éjjel!
Hiszen elvesztél-eltűntél réges réges-régen!
Gúny-dal
Lökött srác aki a sorban áll és néz ki a fejéből,
Tekintete engem keres,de elveszített mert minek kellek én neki?óhóhóhóh...
Száll a hangom:majd meghallod:nem v-a-g-y-o-k már a tiéd!!!
Másé már a remény!
Mondataid totál elhalványodnak a tudatomban,
Nem is nagyon emlékszem rá hogy a múltkor:mit is mondtál?
Ha akarod újra eljön az ősz,
De úgyis jön a tél és esni fog a hó.
A játszma véget ért,megmutathatom még a múltban,
Vissza tekerhetem az időt!
Már nem fázom mert más teste melegíti kihűlt vágyamat,
Már váltja valóra tüzes álmaimat.
Az érintése sokkal erősebb-kitudja fejezni magát,
Nem kertel és nem hazudna nekem mert tudom h szeret,elönt a bosszú vágy?
Ha talán más karjában látszom,az arcodat látom,elönt a méreg téged,
Le se bírod tagadni,mert szinte szétrobbansz a dühtől he-he-he-he!!
A gúnydal ami megöli a szívedet,kiöli az irántam érzett reményedet,
Visszhangzani fog a fejedben:hogy vesztettél,vesztettél!!
Hiszen más felé vezettél,
Nem mutattad meg amit kell!
Minek tovább menni,ha nincs értelme?
Minek tovább gyűtörni ha kihűltek a szenvedélyek?
Ölelésedből kiszakadtam,szemeiden láttam egy csillogó könnycseppet,
Elkellett,hogy menjek:már nem szerettelek.
Nem állok már meg,tovább megyek,elkell hogy búcsúzzak,
CSókok és ölelések nélkül-hogy elfeledjelek örökre még ma.....
Tudom hogy próbálasz minden megtenni,
Tudom hogy próbálsz mindent elmondani.
A szemeid oly sokat elárulnak,mégis távol,
És érzem hogy játszva játszol.
Te vagy az egyetlen aki kedvel,
Mert mi ugyanolyanok vagyunk és sose volt köztünk dúló szerelem.
Gondolj bele mi lett volna,ha valóra vállik,
A barátaink se sejtik...
Csak egy ambicíó van az elmédben,
Folytatod a küzdelmet,de előttem mindig letagadod.
Nekem szükségem van valakire aki vigyáz a szívemre,
MEg tudod mondani hogy mit akarsz majd tőlem.
Okos vagy,hiszen tudod,hogy mi a jó és mi a rossz,
Benned van a jel,csak azonosítanom kell!
Állanódan megkérdezik hogy vagyok veled?
És nézik mit hogyan teszek...
Vársz a lehetőségre?
Gyere és mondd el végre az igazságot,
Ez több mint nyilvánvaló.
Ez az az út amit előlem titkolsz,
Nem tudod még mindig hogy mi ez a sok hűhó...
Kaptam az előbb egy vallomás,át tudok rajtad nézni,
Sokkal több jön belőled mint máskor,igazat mondasz.
Mondd hogy soha többé nem fogsz elveszíteni engem,mint azlőtt,
Akkor hagytál el mikor eljött az ősz....
Meghökkent
Mikor mindenbe belemegyek,mindig kiégetnek,
Több volt annál amit megengedtem.
A vágy fel-le ingadozott,
Az óra fel-le kalandozott.
Csodálkozom azon amit irántad érzek,
Csodálkozom azon,amit értem tettek.
Csodálkozom azon,hogy a lábaim előtt heversz,
Csodálkozom azon,hogy egyátalán észreveszel.
Meghökkenve néztem hogy más csajjal csókolozól,
NEm sírtam és odamentem felpofoztam mindekttőt ott.
Döbbenve látták,hogy féltékeny vagyok,
Pedig ez nem így van,nem ismernek nagyon!
És a lábam alatt elveszítem a földet,
Senki sem értett meg engem!
Nem tudtam másra gondolni,csak arra hogy szakítani fogok,
S az éjszakát egyedül magányosan fogom eltölteni otthon...
Alatta
Nem foghattam volna jobb ötletet,ezért sétálni mentem,
Mikor elkezdett esni az eső utánam kiabáltál:hogy bekell mennem.
Megint kiakadtál,hogy mit tettem veled,
Nekem csak egy esernyőm volt és semmi más, csak a fejem...
Úgyhogy leültem egy kávézóba és próbáltam rád gondolni,
Nekem bolond kellene lennem hogy elhiggyek tőled minden szót,próbáltál velem beszélni.
És nem akarok a kiscicád lenni,inkább jobb ha elmegyek,
Dorombolva,simogatva hozzád simulva,ezt inkább jobb ha kihagyom,veled nem teszem.
Igazság szerint nem a pénzedért szerettelek,hanem a belső szívedet,
Annyira felbosszantottalak,azért ez eléggé vicces...
Ha ez a szakítás ócska játszma,miért tetted ezt velem?
De mit is bánom,nem is bánom nem nekem fáj a szívem!
Végigmentem az asztal mellett szerelmes párt látok,
Nincs már könnycsepp a szememben,így semmit nem bánok.
Lenyomtam a hívásodat,ki a fene fogja felvenni?
Azon töprengek, hogy miért nem tudtam,hogy más karjában akartál lenni?
Órákat töltök a kávézóban megittam úgy 10 üveg whiskyt,
Több száz forint rámegy a piára,úgy se bánok már semmit.
Egész napom azzal telt,hogy tudjalak feledni,
Ha haza megyek nem foglak már keresni!
És ha tied a lakás utolsó dolog,amit megkaphatsz tőlem,
Nem akarok az emlékek között őrűlten csapkodva kiabálni.
Te hihetetlen vagy-de nem tudom elképzelni,hogy fogsz tovább élni,
Ha azt gondolod,hogy belőlem simán bolondot lehet csinálni.
Tévedsz nagyon,nem is ismersz,
Minek is vádolsz engem?
Ennyi
Ennyi érzéssel felér,
Ennyi szenvedés után mindent megér.
Elindulsz felém felemelsz a magasba,látom azt amit akartam,
Minden vágy mi eddig váratott magára,valóra vállhat.
Mindent amit eddig elveszítettem,az eltűnt örökké,
Minden ami most jön az mindig befogadom.
A zene ritmusa tanít meg a lágy vagy a vad mozgásra,
Erre nem számítottunk,hogy újra kezdödik,új remények felém szállnak.
Rózsaszín buborék vállhat bármire,ezentúl túlélek minden harcot,
Erőssé tett a magány,erőssé tett a kegyetlenség,tudom hogy ki vagyok.
Magamba tudtam nézni,magamban kerestem a hibákat,tanultam ebből,
Máshogy nézek a világra ahogy eljött az ősz.
Szívem új dalra vár,írj egy szöveget hozzá,
Kell hogy több ihletem legyen segíts még nem szabad megállni, várj!
A perceket már nem számolom többé,a pillanatot megtanultam megállítani,
A zuhanás és a sötétség egyből a szivárványra váltottak megint.
De ez valami új,hallom ahogy közeleg az éjfél,valaki elkap érzem,
Itt van Ő aki megmutatta milyen az igaz és szenvedélyes szerelem.
Nem érhet véget-nem hagyom-nem érhet véget,
Kell a tapasztalat,hogy mindig tovább tudjak lépni-vele.
Mégis valamit
A dal már nem tudom kihez szól,majd aki jön az életemben úgyis új születik,
Ami régen megtörtént,már megtörtént,akárhova nézek mindenhol Őt kérik.
Tovább megyek,már nem bírom ami van,
Kell valami bújó hely ahol lenyugodhatnék,és várjam a holnapot..
Hosszú távú terveket minek szőni ha nincsen társam?
Ki fogja meg a kezem,ha valami baj van?
Kinek mutassam meg a dalom,ha senki sem hallgatja meg?
Hová vezet oly észrevétlenül a szívem?
Árnyékként kísér az őrangyal,fejét lehajtva hallja a bánatom,
Ki ölel ha elkap a szörnyű érzés?
Mégis kéne valaki aki úgy ölel mint soha senki még?
Valami hiányzik,valami pezsgést hozhatna az életemben..
Egyedül hajtom le a fejem,senki sem vigasztal,
Könnyeim gyémántá vállnak,potyognak mint kint a zuhogó eső..
Szorítja a torkom a gyilkos-gombóc,
Depis a hangulatom...
A gyertya lángja lassan kimúlóban,minek tegyek újat,ha majd eltűnik a láng,
A szél fújja lágyan a nyitott ablaknál a függönyt...
Az idő oly véges,nekem végleg vége..
Aludnom kéne,de nem merek,félek hogy örök álomra hajtom a fejem.
Kérlek mondj valamit,ennyi nem elég,
Kell még a szó,hogy erőt adjon nekem még!
Hív egy hang,már nem nagyon érdekel,
Nekem a boldogság kell!
Elvesztél-eltűntél
Látom rajtad h meg-meg öl a féltékenység,szinte a szívedbe-be mar,
Menekülnél,de nincs hováváá,úgyis az ördög szíve vár most rád.
Hallom a hangod-látomás már nincs többé,
Közeledsz felém és nem félek már tőled,megmerem mondani,hogy rég gyűlőllek.
Öld meg a fényeket,parancsolj a népnek ne add fel,
Ha akarod-támadj ha zaklatnak ne engedj!
Szellemek arca elmosoódni látszanak,
Elmúllik minden ami démoni.
Kínzott a magány-megölt a szerelem iránti vágy,
A sötét világ uralta elveszett szívem...ami már meglett...
Nem kedvelsz engem, nem kedvellek téged,de ez nem számít,
Az egyetlen különbség,hogy te mindig rám hallgatsz kit érdekel szerinted kit?
Fülemben ugyanaz a dal van,nembírom kiverni a fejemből.
A szavaid nem fognak már meg,nem vagyunk tökéletesek,eddig se voltunk és senki sem az,
Jó érzés tudni hogy olyan hülye vagy!
Ráadásul nem álmodok rosszat az éjjel!
Hiszen elvesztél-eltűntél réges réges-régen!
Gúny-dal
Lökött srác aki a sorban áll és néz ki a fejéből,
Tekintete engem keres,de elveszített mert minek kellek én neki?óhóhóhóh...
Száll a hangom:majd meghallod:nem v-a-g-y-o-k már a tiéd!!!
Másé már a remény!
Mondataid totál elhalványodnak a tudatomban,
Nem is nagyon emlékszem rá hogy a múltkor:mit is mondtál?
Ha akarod újra eljön az ősz,
De úgyis jön a tél és esni fog a hó.
A játszma véget ért,megmutathatom még a múltban,
Vissza tekerhetem az időt!
Már nem fázom mert más teste melegíti kihűlt vágyamat,
Már váltja valóra tüzes álmaimat.
Az érintése sokkal erősebb-kitudja fejezni magát,
Nem kertel és nem hazudna nekem mert tudom h szeret,elönt a bosszú vágy?
Ha talán más karjában látszom,az arcodat látom,elönt a méreg téged,
Le se bírod tagadni,mert szinte szétrobbansz a dühtől he-he-he-he!!
A gúnydal ami megöli a szívedet,kiöli az irántam érzett reményedet,
Visszhangzani fog a fejedben:hogy vesztettél,vesztettél!!
Hiszen más felé vezettél,
Nem mutattad meg amit kell!
Minek tovább menni,ha nincs értelme?
Minek tovább gyűtörni ha kihűltek a szenvedélyek?
Ölelésedből kiszakadtam,szemeiden láttam egy csillogó könnycseppet,
Elkellett,hogy menjek:már nem szerettelek.
Nem állok már meg,tovább megyek,elkell hogy búcsúzzak,
CSókok és ölelések nélkül-hogy elfeledjelek örökre még ma.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése