Ahogy eltűnök a fájdalomban,úgy hunyom le a szemem előtted,nem,nem vagyok gyenge még van erőm,hogy ne engedjelek el örökre...

Azt mondtam soha többé...mégis itt vagyunk...

Azt láttam amit te,ott állunk az ablak előtt,
Azt hallottam mint te,ott ordít a fél nép egy szép napos délelőtt.
Azt mondtam még nem,mégis magaddal rántottál,
Oh,a dolgokat igazán felfoghatnád.
Minden késik,minden siet attól függ hogy hogyan érzem magam,
Ha rossz a nap,akkor máris lassaban megy ez az óra.
Ha életvidám,felhőtlen,nevetgélős napom van,
Akkor azon kapom magam,hogy a konyhában állok és nézem a szakácskönyvet eltelt a nap...
Mégis mit gondoltál,hogyha csengetsz majd csakúgy kinyitom az ajtót?
Szívem bezárt vár,senki nem jut be már,mégis mit akarsz tőlem folyton???
Azt mondtam soha többé nem akarlak látni,elegem van belőled!
Mégis itt vagyunk,mégis harcolunk,azt hittem ez a hét is elég lesz...de nem.
Kell a botrány mégis,kell a hajrá nézd is,akkor se kapsz engem már vissza,
Add fel szépen a reményt,add meg magad és menj el vár valaki más,ezt most buktad.
Áruló vagy,és megérdemelted amikor kimentél és elcsúsztál a jégen..
Becsaptál mással fűtöd a szíved,mikor itt vártalak téged...
Ez lenne a tiszta és ártatlan kapcsolat?
Hát te vagy a világ legnagyobb lúzere,mert azt mondtam!!!
Most nem sietsz annyira és ott állsz az ajtónál várod hogy engedjelek be,
Úgy teszek mintha nem hallanám a segélykiáltásodat...nem engedlek be!!!
Még a gitárodat is előveszed és eljátszod a kedvenc számomat,vagyis a volt kedvencemet,
Ehhe,igen azt hiszem jó lenne megdobni téged frissen pucolt zöldséggel...
Ahogy csendbe maradt,úgy érzem jó helyre találtam,
De mikor eltelt a perc,úgy éreztem nem tudok nélküled élni..
De majd hozzá szokok a gondolathoz,mégis egyedül ülök a szobámban,
Szomorú árnyék öleli át a világom...

Szivárványcseppek

Mondd nekem hol van az menekülési irány,
Mondd nekem hol van az a végtelen vágy.
Csak úgy mar a magány,csak Te nem tudod mire vársz,
Ha hozzám szólnál.előre nem tudod mire számíthatsz már...
Gyere közelebb és tedd az ajkaimra az ujjadat,és a titkod leszek,
Senki se fogja megtudni,hogy mit mondtál és hogy ki volt már mindegy lesz...
Elöször számolj hát utána mondd hogy mit akarsz a célod a kivánság,
Bárhova nézek téged látlak,nincsen ennél szebb kiváltság...
Felnézünk az égre végleg és látjuk hogy a felhők elköszönnek,
Záporeső most múlt el,minden veszekedés most tűnt el,itt vagyok most veled.
Szivárváncseppek hullanak ránk,lehunyom a szemem és megtanulok újra vigyázni rád,
Az ölelésed teljes biztonság,zárd karjaid közt más a világ.
Vágyom arra hogy boldoggá tegyelek téged,hogy új férfi legyél mindenki szemében,
Titokzatosságodnak végleg vége,megnyitom a lelked végre,a szíved az enyém lesz.
Szivárványcseppek mindenki lelkében,kivánságok mindenki zsebében,
Ha előveszed mindig gondolj a szép emlékre...

Törd össze a szívemet..

Torkig vagy velem,ne is tagadd,tudom hogy eleged van belőlem,
De nehogy azt hidd hogy ráérek és meghallgassam miket vétettem ellened.
Úgyvélem ez az én döntésem,én hibám amiből lehet tanulni!
De akkoris úgy nézel rám mint aki megakarna fogni és megszeretne rázni..
Nem érdekel,hogy mit mondasz,de látom rajtad hogy bírod az ellenséges oldalam,
Sőt nem vagyunk már barátok sem soha többé ettől a naptól fogva!
Felőlem törd össze a szívemet,hogy vádolni tudjalak,
Kérlek hagyd hogy sírjak miattad,hogy más férdi karjai közt vigasztalódjak!
Nekem mindegy már hogyan megyek el tőled,
A lényeg,hogy emlékezz rám erősen!
Megpróbálom a szívemet kimenteni ebből a helyzetből,
Megpróbálok kiszabadulni a hamis könnyekből.
Amikor a bizalom eltűnik,mikor eltemettem az ígéretet a föld alá,
Úgy kerültem én is a padlóra,pedig a fájdalmat előtted letagadnám...
Miért nem töröd össze jobban a szívemet?
Nézz már rám kérlek nézd hogy szétestem!
Úgy teszek mintha erős lennék,pedig szorítom a kezed,
Kérlek ne menj el ne hagyj magamra,még mielőtt valami rosszat teszek!
Ahogy eltűnök a fájdalomban,úgy hunyom le a szemem előtted,
Nem,nem vagyok gyenge még van erőm,hogy ne engedjelek el örökre...