Valahogy visszahúz a szívem,és síráshoz vezet..

Az a csillogó éj...

Nem tudom miért,de valahogy előkerült egy idegen,
Nem tudom mi hozta,de beköltözött a fejembe.
Az álom úgy kezdödött,hogy egy bálterembe voltam és ott ültem és vártam,
Vártam egy férfire aki táncra kér engem és az arca oly' ismerős volt valahonann..
Hófehér ruhában táncra perdültem és forogtam mindenki karjába,
S mikor Ő hozzá értem megállt az idő és vele szédültem..síkitottam magamban.
Vagy az örömtől vagy a bánattól,de valami nagyon gyötört belül,
Szemébe néztem és a lépcsőn jött le egyes-egyedül.
MEgfogta a kezem és elvezetett engem,azt mondta hogy táncoljak még vele,
De valahogy ott ragadtam leültem a lépcső fokra és fogta a kezem.
Nem tudom hogy miért de kiszakadtak belőlem az érzések,
S ő átölelt és azt mondta nincs mitől félnem.
Azt akartam,hogy velem legyen és soha ne hagyjon el engem,
Oly régóta várt erre a napra a szívem és a lelkem!
Hogy oda adhassam magam és hogy bízzak benne,kell valaki aki szeretne engem!
Kell a támogatás ebben a vadvilágban,kell hogy meghúzzam magam a szeretetben!
Ismét felém nyújtod kezed,
Táncra kérsz engem..
Valahogy visszahúz a szívem,
S síráshoz vezet..
Sírva ébredtem fel,zakatolt a testem,keserves egy álom volt,
Amelyről nem tudom,hogy mikor jön el az a nap,és mikor lehetek boldog??