"Érzem,hogy elönt a mámor,a szédülés és a vágy, a szívemet dobnám érted ha tudnám,hogy rám vársz!"

Égszakadás

Most mesélek egy sztorit,ami megtörtént ne aggódj,
Lehet,hogy magadra ismersz,hiszen rólad szól.
Láttál már sírni,láttál megtörve,
Azt gondolod mindent tudsz rólam,nagyon tévedsz.
Kint hagytál egyedül,rám dobtál mindent,
A ruháim eláztak útközben,nem adtad oda a bőröndömet...
Tovább sétálok az úttest mentén,
Hiába stoppolok,eltűnik minden esély.
A felhők egyre csak gyűlnek,nem bírnak magukkal,
Ebben a pillanatban megint elkap az eső,jó ez a nap....
Leborulok az úttestre és az ég felé kiáltok,
Hol van Isten aki megment,vagy hiába imádkozom?
Ahogy a tenyerem földet ér,szinte beleremeg,
Minden fájdalmam,minden sérülésem ide vezetett.
Könnyeim már nincsenek,helyette vannak az esőcseppek,
Azt hiszem most leszek erősebb,most lesz jobb a szívem.
A hangod már nem simogatja a lelkemet,
Nem zavarják többé éles füleimet.
Hiába kísértesz már nem érint engem,
Hiába édesgetsz magadhoz,már nem érdekelsz többet!
Egyszerűen elfordulok tőled,még ha meg is ütsz,
Hidd el,ha ezt megteszed,ez lesz a legnagyobb bűn!

Ellentét

Azt hittem,hogy más lesz,
Azt hittem egy történelem lesz.
Amikor elengedtelek,akkor durvább lett minden,
Hátat fordítottunk egymásnak,aztán harc lett belőle.
Más milyen lett az arcod,nem ismertelek fel téged,
Else hiszem,hogy valaha szerettelek.
A sötét éned elő jött,amit soha se láttam,
Úgy érzem jobban megismertelek így,bárcsak meg se történt volna.
Azt álmodtam,hogy az örökké csak most fog kezdődni,
Nem ez a vágy,nem ez a boldogság fog jönni.
Az ellentétek állítólag vonzzák egymást,de nem!
Más terveink voltak egymással,más álmaik voltak a szerelemmel.
Ahogyan felém jöttél,maga voltál a rettegés,
Úgy éreztem,nem tudok menekülni előled többé!
A kezeid az arcomat csapták,a hangod megrengették a szívemet,
A lelkemet szétszakítottad a csúnya szavakkal,te voltál a mindenem!
Nem értem,hogy miért kötődtem még mindig hozzád,
Amikor már javában állt köztünk a bál.
Egy napon majd felfogok támadni és neked fogok rontani,
S hogyan bántál velem mindenkinek elfogom mondani!
Kint hagyhatsz egyedül,megsebezve,árván,
Az egész világ megfogja tudni,hogy velem hogyan bántál!

A szívemet dobnám

Játék,játék ahol nincs az a szabály,
Csak te és én ahol nincsen határ!
Fogd meg a kezemet és zuhanjunk az élvezetek felé,
Habzsoljuk az életet,amíg csak él a remény!
Itt-ott látlak,szerelmem hol bujkálsz?
Ha engem már nem látsz akkor a táncparketten megtalálsz!
Érzem,hogy elönt a mámor,a szédülés és a vágy,
A szívemet dobnám érted ha tudnám,hogy rám vársz!
Neked adnék mindent ami számomra fontos!
Hidd el nem is olyan rossz dolog.
Magadhoz ölelsz és a földhöz rántasz,
Rád esem és megcsókoljuk egymást az ágyban!
Ha úgy akarjuk pillangókat kergetünk a pálmafák alatt,
Vagy a tengerparton ülve hallgatom a gitáron játszott dalaidat.
Közben a szívem adná a dob ritmusát,
Míg felnem gyullad a képzeletbeli táj!
Egymásra borulunk ismét,akarom,akarod,mást nem akarunk már!
Te érted a lelkemet is eladnám!
Gyere közelebb,ugye hallod a szívem táncát?
Engem az se zavarna,ha egész éjjel engem hallgatnál.
Szerelmünk fényében,megvalósult élményben,
Azt hiszem te vagy az aki nekem kell,örök életre!