"Egy dalt akarok írni holnap, ami sokkal többet mond el rólam."

Háború égen,földön

Vajon tudod-e,hogy van valaki,
Aki rád számít,benned bízik?
Előre nyújtja a kezét,
Csak neked szánja,mert téged remél?
Erre csak nevetsz és ott hagyod,
Azt gondolod ez nem is olyan nagy dolog.
Akit becsaptál és átvertél,
Megkapod majd a méltó büntetést.
A sors úgy intézi neked,
Amikor nem számítasz rá,nem észleled.
Fájdalommentesen hasít beléd majd a tudat,
Aztán a szívedig vezet,mindent megmutat.
Az igazi énedet,a gonosz oldaladat,
A szívtelen belsődet,a mozdulatlan arcodat.
Háború lesz égen-földön,
Elég ha a magány megöl.
Eljön majd a mi időnk,
Amikor együtt leszünk:de már késő.

Megtéveszt

Azt hitted más lesz,
Azt hitted ez a szerelem.
Hiába néztem rád,
Vissza se néztél rám.
Csak vittél magaddal,
Könyörögve akartad.
Aztán egyszer csak idegen lettél,
Nem ismertelek fel.
Egyik pillanatról a másikra megváltoztál,
Ígérgettél,sajnálkoztál.
Szerintem ez túl szánalmas volt már,
néha úgy érzem nem illek hozzád.
Volt egy nap,amikor égtünk a szerelemben,
Aztán idegennél váltunk egymás szemében.
A kezeidet összekulcsoltad,
Nem szóltál hozzám,csak néztél magadba.
Néha felpillantottál,néha rám szóltál,
Ezen kívül semmi se volt,csak távolság.
Megtéveszt a szerelmed,nem tudom érzel-e irántam valamit,
Vagy játék az egész,nem akarsz rólam hallani.
Mondd akarsz-e tőlem még valamit?
Mire vársz,mitől félsz,nem akarok melletted szenvedni!
Csak ülünk egymással szembe,
Gyűlölködve,reménykedve.
A tűz már rég kialudt a szívemben,
Semmi sem tudja felhevíteni,csak egy új szerelem.
Nem akarom újra éleszteni az egész kapcsolatot,
Amiben hazugság és veszekedés volt.
Itt akarom hagyni a múltat,
Újra élni másképp,más karjaiban.
Nem ez az utam,nem ez az álmom,
Ez az egész csak egy látszat volt.

Az álmok szigetén

Egy ismeretlen helyen,egy távoli álomban,
Megtalálnám azt aki engem akar.
Követném a szél üzenetét,
Várnám a választ,míg jön a tél.
Forró éjszakában,hűvös nappalon,
Majd eljön az én pillanatom.
Az utazó táskám készen áll,
Elakarok merülni,hív a vágy.
Megakarok őrülni,amikor nem szabad,
Megakarom a csókolni őt,amikor felkel a Nap.
Kérdeznék tőle sok mindent,
Nevetni akarok azon,ami nem történt meg.
Egy dalt akarok írni holnap,
Ami sokkal többet mond el rólam.
Csak Te meg én,
Az álmok szigetén.
Zuhanás és repülés,egy vágy felé,
Tűz és jég,
Semmi sem mar többé.
Nem akarok érezni semmit sem,
Csak boldogságot és szerelmet.
Jöjjön el hozzám ez a vágyálom,
Remélem hamarosan valóra válthatom!