2012. február 5., vasárnap

Puha talaj érinti a talpam,virágok illatát érzem a gondolatomban"

Sose rossz

Sose rossz,ha elengeded magad,
Csak egy kicsit lazíthatsz.
A sok stressz és az idegeskedés,
Nem egy kellemes élmény.
Vesd be magad a buliba,
Ne érdekeljen mit hoz a holnap.
Csak a pillanatnak élj,
Ugorj a fénybe és remélj.
Szedd össze a barátaidat,
S menjetek el bátran.
Fedezzétek fel a gyönyörű világot,
Váltsatok valóra egy álmot.
Állítsátok meg az időt,
Ne érdekeljen,hogy milyen lesz a jövő.
Ráér holnap is aggódni,
Jobb adni mint kapni.
A zene és a tánc elfeledtet mindent,
Tiéd ez a perc.
Találd meg a szerelmet,ha még egyedül vagy,
Vagy tartsd meg azt akivel együtt vagy.
Fuss a végtelenbe,
Üvölts örömödben.
Sose lesz vége,sose jön vissza,
Ne érdekeljen hogy hány óra!
A tenger habjaiba merülj el,
Engedd,hogy a víz a partra vessen.
Nevess és sírj,sikíts és bírd,
Kövesd az álmod ami régóta hív!

Nyár a télben

Olvad a jég,cseppen a víz,
Ez a tél oly sötét és rideg.
Támad a szél,megfagy a szív,
Újra meg újra visszatér a hideg.
Kezemet emelem az ég felé,
Azt akarom,hogy te legyél az enyém.
A lelkemet betölti a napfény,
Talán eljön a tavasszal a remény.
Legyen nyár a télben,
Olvadjon minden gond a szívemben.
Áradjon szét a fény,
Lassan,de biztosan közeledek felé.
Puha talaj érinti a talpam,
Virágok illatát érzem a gondolatomban.
S kinyitom a szemem,
Mennyország áll előttem.
Tovább sétálok és látom a tájat,
Méhek és pillangók szállnak.
Langyos szél simogatja a bőrömet,
Ezt a gyönyörűséget látnod kéne.
Csillogó patak,áradó boldogság,
Nyár a télben,nem hazugság nem ámítás.
Nem ér véget ez a pillanat,
Nyár a télben,örökké tart.

Nincsenek megjegyzések: