"Ez a szerelem majd másmilyen lesz,varázslattal és csodálattal töltve."

Dallamba zárva

Ennek a világnak szüksége van valami másra,
Mindenkinek kell,hogy legyen párja.
A szeretet és a szerelem hatalmas erő,
Bízom,hogy az a nap eljön.
Gyerünk,ne titkold el,
Ne,zárd el amit érzel.
Itt ülsz mellettem,
Szótlanul rettegve.
A csókunk után,megvagy őrülve,
A jövőnk csak így teljes.
Inkább menekülsz,nem nézel vissza,
Emlékszel,hogy mi volt az előző pillanatban?
Fel-le járkálsz öntudatlanul,
De le ülsz mellém akaratlanul.
Aztán elmondod,hogy mindig is,
Mindig is éreztél irántam valamit.
Elővetted a gitárodat és elkezdtél játszani,
Egy andalító zenét,amit magadtól kezdtél írni.
A szívemig hatolt,átéreztem az egészet,
S mikor a kezedhez értem.
Onnantól kezdve együtt énekeltünk,
Aztán a többiek is velünk.
A hangjegyektől libabőrös lettem,
Egyből elfelejtettem a többieket.
Csak ketten voltunk,te meg én,
Dallamba zárva,mindent elfeledvén.
Amikor ajkunk egymáshoz ért,
Attól perctől kezdve te lettél az enyém.

Egyszer majd

Egyszer majd megfogom a kezed,
Felnézünk a ragyogó égre.
Lefekszünk a földre,
Egymás mellett beszélgetve.
Az arcodat fogom simogatni,
Téged foglak becézgetni.
Mindennap elmondom a vallomásomat,
Hogy szeretlek egyre jobban.
Magamhoz húzlak a szívemhez közel,
Hogy meghallgasd,hogy dobog érted.
Közben a hajadba túrok,
Erősen ölelve a boldogságtól sírok.
Egyszer majd füledbe suttogom a neved,
Közben rajongással csodálom a szemed.
Táncolva és önfeledten nevetek majd veled,
Nem gondolok arra,hogy mikor lesz vége.
A pillanatnak és neked szeretnék élni,
Igazi érzelmekről fog szólni.
Ez a szerelem majd másmilyen lesz,
Varázslattal és csodálattal töltve.
A csillagokat fogom számolni veled,
Miközben felragyognak az égen.
Jobbat nem is kívánhatnék majd nálad,
Bárcsak teljesülne majd ez a vágyam.
Egyszer majd eljön a mi időnk,
Hidd el,soha se lesz késő.

 

Apróság

Csak egyet kérek,
Figyelj rám,kérlek.
Míg játszom a zongorán,
Hallgass meg és várj.
Engedd át magad,
Ennek a pillanatnak.
Csak egy apróság,
Amit tőled kérek,nézz rám.
Szeretlek téged,
Számomra csak te létezel.
Feléd hajolok,miközben,
A hajam rád hullik,rám nevetsz.
A kezünk össze kulcsolódik,
Az ajkunk összefog érni.
Amikor megtörik a varázs,
Nem lesz több megbánás.
Talán észre veszel,
Talán nem.
Elhúzódsz tőlem,
Elengeded a kezem.
A látomás ami te vagy,
Eltűnik nappal.
A fény betölti a teret,
Majd visszajön az éjjel.
Kísérthetsz engem,egész végig,
Hidd el nem fogok miattad szenvedni.
Az emlékeim bennem vannak,
Ott van a naplóba írva.