"Gyere,kapj el ha mersz,ha pedig nem akkor veszítesz"

Őrült karnevál

Ez egy őrült karnevál,

Ezért a tömegben sem találsz.

Komolyak a szándékaim,mégis játéknak hiszed,

Ne legyél már ennyire elveszett.

Szedd össze magad,

Gyere el hozzám még ma!

Összenyom a tömeg,fulladozok,

Te vagy az aki megmenthet most.

Siess mert az időm lejár,

Ne,hogy a végén megbánd.

Hogy elvesztetted a játszmát,

Velem szemben nem tehettél mást.

Rohanok a világ elől,

Vajon mit látsz bennem belülről?

Álomképet küldtem rád,

Ez egy őrült karnevál.

Itt az idő,hogy rám találj,

Véget érhetne már a játszmánk.

Álarcot húzok,hogy nehezebb legyen,

Ne,legyek könnyű préda neked.

Az emberek nem vesznek észre,

Nem köthetnek bele az egészbe.

Gyere,kapj el ha mersz,

Ha pedig nem akkor veszítesz.

Gyere,fogd meg a kezem,

Ha megérintesz,a világ forogni fog veled.

A célhoz egyre közelebb érek,

Vajon a tiéd leszek?

Ekkor átfogod a testem a nagy tömegben,

Ragyogva és boldogan nézek a szemeidbe.

Csókot lehelsz az ajkaimra,

Valóra váltod az álmaimat.

Szakadék

Volt egyszer egy szakadék,

Abba beleugrottam még.

Aztán lent ragadtam,

Lent a mélyben sirattam magam.

Vártam hogy valaki kötelet enged felém,

Senki se járt erre,nem volt remény.

Míg ültem azon gondolkoztam,

Mi az amit elkéne még kezdenem?

Új vágyálomra hajtom a fejem,

Miközben hangosan ver a szívem.

Kire gondolhatnék?

Ha senki nincs a felszínen még?

Ki az aki megmenthet?

Ki az akinek számítok egyszer?

Amikor a reménysugár besütött a mélységbe,

A kezemet az égbe emeltem.

Nem láttam senkit se,

De a kiutat igen.

Belekapaszkodtam a gyökerekbe,

Felmásztam a felszínre.

A szakadék bezárult amikor felértem,

A szívem fájdalma begyógyult végleg.

Egy zongorához ültem daloltam,

Vajon valaki hallja a hangomat?

Egy kéz érintését éreztem a vállamon,

Szerintem ő az,ha jól gondolom.

Felnéztem rá és leült mellém,

Átvette az irányítást a zenémmel.

Érdemes volt kimásznom a mélyből,

Soha nem gondoltam volna,hogy mit hoz a jövő.

Új életre ébredsz

Sötét mágia,sárkányok hada,
Mindenki az erdőbe szalad.
Üldöznek téged,vadak és vámpírok,
Fuss ameddig csak bírod.
Amikor elesel kapj újra erőre,
Nincs más dolgod,csak nézz előre!
Amikor elkap a szörnyeteg,
Abban a percben elveszítettél mindent.
A véredet akarja,amitől ő megtisztul,
A lelke és a szíve kipusztul.
Gonoszság árad szét az ereiben,
Álnokság csillog a szemeidben.
Aztán elenged téged,
Nem érdekli a vérveszteséged.
Egy nap majd új életre ébreszd,
A vámpír véred élesztget téged.
A szomjad megőrjít,ezért vadászni mész,
A jövődet és a múltadat elfeledvén.
Nem érdekel téged,hogy mi történik veled,
Más nyakából inni,csupa élvezet.
Évtizedek telnek el,
Még mindig a földön fetrengesz.
Árad belőled a büszkeség és a bátorság,
Nincs az a félelem ami utadba áll.
Kárt teszel jókban és rosszakban,
Éjszaka vadászol,alszol nappal.
A napfény az ellenséged,
Ezért egy gyűrű védhet meg.
Verbéna és átok,legyengíti a vámpírságodat,
Ezennel összetöri a halhatatlanságodat.
Ha egyszer tőrt döfnek beléd,

Körülötted össze omlik minden remény.
Boszorkányok és démonok,
A te ellenségeid nem barátok.
Hibridek és vérfarkasok,
Ebben a történetben nincsenek angyalok.
Egy misztikus kisvárosban,
Ahol hisznek a valóságban.
Olyan az egész mint egy kitaláció,
Hidd el,nem egy hallucináció.
Üdvözöl a valóság,
Menj csak,mindenki csak rád vár.