"Ellenállok neked,ahogy csak tudok,de ezt az egész játszmát már nem bírom."

 Kedélyhullámok

Bizonytalan,félénk és határozatlan,
Az a férfi akire oly' rég vártam.
Nem tud semmiben sem dönteni,
Nem tud nekem válaszolni.
Csak néz rám mint egy bárány,
Ártatlanul a szívembe látván.
Ne nézz így rám kérlek,
Hiszen a fájdalomtól rettegve félek.
Próbálom elzárni magam,
Végül sikerül kivédenem a támadásodat.
Miért csinálod ezt velem?
Miért kínzol a tekinteteddel?
Miért nem adod már fel?
Mikor léphetek el tőled?
Érzelmi téren magadra erőszakolsz mindenkit,
Ezért sem tudsz magad mellett tartani...
A szívem ólomként nehezedik el,
A testem összecsuklik,az eszméletemet veszítem el.
Amikor meglátlak téged,
Reménytelenül szerelmesen...
Ellenállok neked,ahogy csak tudok,
De ezt az egész játszmát már nem bírom.
Egyszer kedves máskor rideg vagy,
Nem bírom már a hangulatváltozásaidat.
Elzársz magadtól teljesen,
Nem bírlak megismerni rendesen.
Csak találgatok,nem találom a megfelelő alkalmat,
Mert állandóan ellöksz a francba.
Merengve nézem az összekulcsolt kezeidet,
Nem engedsz már közelebb...
Búcsút intek a nem létező kapcsolatnak,
Hiába várok a megfelelő alkalomra.

Gyilkos szerelem

Ami történt,az nem történt meg,
Megrendült benned a bizalmam.
Azt ígérted minden a régi lesz,
Már nem hiszek a holnapokban.
A szavak oly' rég elszálltak már,
A szerelemből a reménytelenségbe szállt.
Nem éreztem a szeretetedet,
A csókodat se ittam úgy mint régen.
Nem vágytam a közelségedre,
Az érintésedre és a testedre.
Az ígéretek már megszűntek létezni,
Hazugságon alapult minden,mert nem tudtam érezni...
Szétáradt bennem a vágy,hogy megszökjek tőled,
Ez a szerelem megöl engem.
Napról napra csak idegesítesz a jelenléteddel,
Az őrületbe kergetsz a kérdéseiddel.
Már mindent elveszítettem veled szemben,
A szívem megszakadt,leesett a földre.
Szétolvadt a tűzben,meghalt benne minden,
Amit valaha éreztem...
Bocsáss meg ha valaha szemét voltam,
Sose jutottam el odáig,hogy megcsaljalak.
Hűséges voltam míg nem aludt ki bennem a láng,
Hidd el ez nekem is borzasztóan fájt.
Mire eljutottam odáig,hogy elég volt ebből,
Hidd el rengeteg könny csordult ki a szememből.
Gyilkos szerelem volt ez,
Felőrölt,megbolondított minket.
A múlt szép emlék marad már,
Évek múlva vesszük csak majd észre:semmi se fáj.
Menekülőre fogom,hogy ne lássalak szenvedni,
A mai naptól fogva elfoglak engedni.