End Of Affair

 Végtelen pusztaság

Szívemben végtelen pusztaság,

Elnem múló némaság.

Arcod halvány emlékkép,
Bár ne emlékeznék.

Koncentrálnék nem merek,

Félek,hogy visszatérsz a fejembe.

Kezeim remegve nyúlnak feléd,

Vajon él-e még a remény?

Társra lelni oly nehéz,

Ebben a világban eltévedvén.
Hangod mint valami villámcsapás,
Úgy támad reám.
Felnem bírom fogni,hogy mit mondasz,
A szavaid a szíveim ráznak.
Belehatolsz az elmémbe,
Megzavarod az emlékeket.
Mintha nem léteztem volna számodra,
Csak egy illúzió voltam.
Nem akartam ezt,nem tudom mit tettem,
Mit értem el,hogy elhagysz engem.
Végtelen pusztaság van a lelkemben,
Bár ne kéne ezt éreznem.
Lüktet a vérem,a szám kiszáradt,
Szerelemre és védelemre szomjaztam.
Nem adtál belőle,ellöktél,
Összetörtem a földre esvén.
Megráztam a világot,a pokolra jutottam,
Nem tudom mivel érdemeltem ki,hiszen csak magányos voltam.
Vágytam valakire,aki csak a távolból nézett,
Majd gonoszan ott hagyott röhögve.
Végtelen pusztaság szárad a lelkemben,
Csak egy csepp szeretet kérek.
Figyelmet és törődést,amit nem kapok meg,
A perzselő napon elégek.
A testem nem ura a helyzetnek,
S ezt nem veszik észre az emberek.
A tömegben se látnak,hiszen láthatatlan vagyok,
Bár visszatérne az őrangyalom.
Remegő kézzel nyúlok a fény felé,
A boldogságot újra meg újra átélném. 

Ügy végére

Azt hittem,hogy minden rendben lesz,

Erre hátrálsz mert félsz tőlem.

Nem tudom,hogy miért böktél meg,

De ez így nem világos nekem.

Egyszer rám nézel,máskor nem,

Pontot tettem az ügy végére.

Tovább megyek,nem érdekel,

Ne játszadozz az érzéseimmel.

Nem engedlek be többé a szívembe,

Ezzel csak tönkre tennél engem.

Gyáva vagy,ha velem lennél,

Akkor is az lennél.

A szívek zűrjében is eltévednél,

Hiába keresnél.

Nem is tudod mit akarsz,

Ezzel csak eltaszítasz.

Erős vagyok,nem tudsz féltékennyé tenni,

Nem olyan vagyok mint a többi kis pisis.

Álmaimban az enyém voltál,

A valóságban eltávolodtál.

MEgszakadt volna bennem minden,

De kizártalak valahogy nem tudom,hogy tettem.

Egyszerűen érzéketlenné váltam,

Nem loholok úgy utánad.

Amikor rád néztem,rájöttem,

Ez csak fellángolás volt amit éreztem.

Bár megtaláltam amit kerestem,

Mégis csalódtam benned.

Eljátszottad az összes kártyádat,

Elnappoltad a pillanatokat.

Vártalak,hogy ülj le mellém,

Nem néztél felém....

Így ott hagytalak téged nem érdekelt az egész,

Neked az kell aki foglalt és kész...

Szánalmas vagy,csak tudd végre,

Majd lesz valaki más akit megérdemlek!