"Ha életed részéve válhatnék,a magányodat egyből széttépném."

Mit kezdjek veled?

Nem tudok veled mit kezdeni,
Nem tudom a jeges szívedet megtörni.
Nem látlak a falakon keresztül,
Így továbbra is maradok egyedül.
Fél éjszakán át ordítottam,
Fél napot végig sírtam.
Álmatlanul feküdtem az ágyamon,
A gondolatom körülötted kalandozott.
Mit tettem vagy mit nem?
Miért nem érted már meg?
Miért nem olvasztod fel magad?
Miért kell mindig a harc?
Miért kell legyőznöd mindig engem?
Miért nem ismered a kegyelmet?
Egyre erősebben verem a kezem a falba,
Egy repedést látok,majd átszakad.
Így már kezdhetek valamit veled,
Talán meghallod,hogy hívlak téged.
Szólogatlak,de nem jön válasz,
Nincs vigasz,se támasz.
Így hátra dőlök,jössz amikor neked jó,
De így egyedül annyira rossz.
Beszélek hozzád,vedd az adást,
Aztán szólj,ha kedvet kaptál hozzám.
Most felállok a faltól,
S egyszer majd hozzád találok.

 Bár mondanád
 
Bár mondnád,
Úgy várok rád.
Mikor elhajt a száguldó táj,
Emlékként jön egy villanás.
Megőrjít a távolság,
S mint egy idióta itt várok rád.
Közben elvesztem már,
De nem volt búcsúzás.
Kínoz egy démon legbelül,
Nem harcolhatsz nélkülem így egyedül.
Ígértem már,hogy vigyázok rád,
Mégis gyáván elrohantál.
Nem tartott vissza semmi sem,
Ebből látszik,hogy semmit sem érzel.
Csak egy bábu voltam,akit irányítottál,
Közben engem hajtott a vágy.
Karjaidba vágytam,a csókjaid után,
Ekkor jött a keserű csalódás.
Nem Te vagy akit kerestem,
Bár sose lehet tudni,mikor tévedek.
Talán csak elmentem melletted,
Megismételjük a történelmet.
Elszakadni tőled oly' lehetetlen,
Az arcod és a hangod felejthetetlen.
Bár mondanád,
Mindig itt vártam rád.

Életed része

Ha életed részéve válhatnék,
A magányodat egyből széttépném.
Ez az egész nem szemfényvesztés,
Bárcsak megértenéd.
Ha nem hiszel valakiben,
Nem fog benned senki sem.
Könyörögni már minek kéne,
Ha teljesen vége az egésznek.
Hiszem,hogy lesz valamikor kezdet,
Akarom,hogy én legyek a végzet.
Ezeket a dolgokat unom már,
A szívem megújulásra vár.
Beszeretném engedni ami jár,
Elakarom engedni ami fáj.
Terjeszteni akarom a szárnyaimat,
Készen állok,hogy szállhassak.
Leakarok ugrani fentről,
Kiakarok szabadulni a mélyből.
Szeretném magam alatt tudni,
Látni,hogy valami elkezdődik.
Elakarom hinni,hogy igen van esély,
Valahol él még a remény.
Így nézz még rám,
Mondd,hogy oly régóta várod már.
Ahogy közelít egymáshoz az ajkunk,
A forróságtól majd' meggyulladunk.
A kiéhezett lelkünk mohón egymásra hangolódik,
Hidd el nem fogsz bennem csalódni.
Már mindent megtettem,
Kérlek,most ölelj át engem.
Ne,engedj el még,
Hiszen most kezdődött el ez az egész.
Végy egy nagy levegőt,
Mert a szép jövőnk eljött.