"Évek óta húzzuk egymást nem csoda,ha beleuntunk már."

Alkohol mámor
 
Ülünk a tűz körül,
Nem vagyunk egyedül.
Egy társaságban vagyunk,
Alkoholt iszogatunk.
Az égen a csillagok ragyognak,
A kutyák a távolból ugatnak.
A bogarak zümmögnek,
A szúnyogok csipkednek.
Alkohol mámorában nevetgélünk,
Vicceket és történeteket mesélünk.
Eltelnek az órák,túl sokat ittunk,
Az érzéseink elhatalmasodnak rajtunk.
Egyszercsak idegességedben,
Eldobod az üveget.
Hozzám rohansz és a falhoz szorítasz,
Azt próbálod mondani,hogy mennyire akarsz.
Alig kapok levegőt,
A vérem lüktet a félelemtől.
Mit akarsz?Mi történt?
Hogyan jutottál idáig felém?
Miért van ez velünk?
Miért nem lehetünk együtt?
Miért és mitől szenvedünk?
Ha soha nem sikerül?
A csuklómon egyre erősebb a szorításod,
A szívem dübörög az izgalomtól.
Legszívesebben letepernélek a földre,
Mégis élvezem ezt a helyzetet.
Ahogy uralkodsz rajtam,
Ahogy idegesen parancsolgatsz.
Alkohol mámorban úszunk,
Hogy miket csinálunk,magunk se tudjuk.
Majd egy reggel arra ébredünk,
Hogy nem vagyunk már egyedül.
Kéz a kézben fekszünk a földön,
Majd kiderült,hogy melyikünk győzött.

A kiút felé
 
A tűz hideg volt már,
Jéggé fagyott a világ.
Zuhantam,mint egy élettelen test,
Lefelé a mélybe.
A depresszió rossz barátommá vált,
Nem gondoltam volna,hogy magával ránt.
Fáztam a sötétben,fáztam a fényben,
Éreztem,hogy nincs valami rendben.
Süket volt minden szó,
Érzéketlen volt minden jó.
Megszoktam a fájdalmat,
Elfogadtam a magányomat.
Csak ültem egy szoba közepén,
Nem volt egy jó élmény.
Túlságosan mélyen voltam,
Hiába akartak kirántani onnan.
Egyre jobban süllyedtem,
Míg a sötétségnek nem engedtem.
Mára már meguntam,
Így végleg felálltam.
Nem adtam fel a harcomat,
Így a kiút felé rohantam.
Amíg a lábam bírta,
Addig futottam.
A fény hívogatott csábítóan,
A jelek jöttek állandóan.
A remény felcsillant,
Az utamat megtaláltam.
Most már csak megkell járnom,
Mert van egy álmom.

Ne térj vissza

Nem akartál örökre,
Nem is értem mit akartál tőlem.
Vajon szerettél-e,
Vagy csak a kíváncsiság vezérelt?
Évek óta húzzuk egymást,
Nem csoda,ha beleuntunk már.
Sose találjuk meg a bejáratot,
Hol te hol én,pont jókor.
Amikor az én szívem volt összetörve,
Nem kellett nekem senki sem.
Amikor készen álltad rád,
Nem akartál....
Nem értem miért és hol rontottuk el,
Nem akartam akkor törött szívvel szerelembe esni.
Frissek voltak még a sebek,
Ezért védtem a szívemet.
Bárcsak jobban bíztam volna magamba,
De ezt már nem fordíthatom vissza.
Ne,próbálj beszélni velem,
Ez maga a világ vége.
Nem akarom újból átélni azokat a pillanatokat,
Az maga volt a katasztrófa.
Túl sokáig sóvárogtam utánad,
Hidd el ebbe belefáradtam.
Elkell,hogy engedjelek,
Hogy megtaláld ami helyes.
Rosszul időzítettem,
Sajnálom,hogy nem mondtam el mindent.
Vissza fojtom magamba amit érzek,
Aztán elengedem valamikor a jövőben.
Ez nem jelentett számomra túl sokat,
Nem tudhattam mit hoz a holnap.
Nem bántam meg,hogy elvesztettem,
Mert hiszem,hogy létezik egy másik szerelem.
Okkal történhetett mindez,
Kár,hogy beléd szerettem....
Elvesztegettem az időmet,
Egy felesleges érzéssel...