"Álarcot húztam magam elé,nem engedtem a szívembe,ami szép."

 Égető vágy

Átforgunk a szobán át,
Testünket égeti a forró láz.
A hold fénye beragyog ránk,
Amit teszel velem,meg ne bánd!
Ajkaink összeérnek,
A szerelem hevében elégetsz engem.
Hamuvá érlelsz,aztán lelépsz,
Így valóban meghal a remény.
Kérlek,ne siess,
Éljük még át a perceket!
Fektess a földre,
Törj össze engem mégegyszer.
Élessz fel újra meg újra,
Számoljuk vissza a napjaimat.
A vérem felforr,a testem lángol,
Az érintésed oly' megnyugtató.
Ritmusra mozog a testünk,
A zenére felébredünk.
Egymás szemébe nézünk,
Érdekes,hogy most nem menekülünk.
Nem félek már tőled,
Mert megszoktam,hogy itt vagy velem.
Az érintésed perzseli a bőrömet,
Az ajkaid a nyakam felé terelődnek.
S mikor hozzám érsz,
Felvillan a végtelen fény.
Oly' rég éreztem már ezeket,
Hogy nem tudom feldolgozni hirtelen.
Nem távolodok el tőled,
Mert Te vagy aki megmenti az életemet.
Feltámasztasz és vissza adod amit elvettek régen,
A boldogságot és a szerelmet.
Égető vágy fut át rajtam,
Azt kívánom bár örökké tartana!
Egy percre se engedhess el,
Hogy továbbra is égesd a lelkem.
Szabadíts meg a múlt árnyékától,
Őrülj meg és gyulladj meg te is a vágytól!

Nyitott szemmel
 
Nem tudom mit gondoltál,
Amikor először láttál.
Én futottam előled,
Ahogy tudtam,menekültem.
Nem akartam ismét megsérülni,
Nem akartam senkivel se lenni.
Készen álltam a legrosszabbra,
Amíg nem ugrottál egy másik kapcsolatba.
A szívem összetört tudtod nélkül,
Oly' rossz volt egyedül!
A vihar jött,ahogy tudott,
Eláztatott mindent,ami nekem jutott.
A legrosszabb kárt tette bennem,
Míg nem bíztam újra benned.
A fegyvert,amit előtted tartottam,
Magam mellé tettem,megadtam magam.
Ez az érzés legyengített,
Elveszítettem a maradék eszemet.
Álarcot húztam magam elé,
Nem engedtem a szívembe,ami szép.
A sötétség egyre jobban elhatalmasodott,
Elvesztettem az önuralmamat valahol.
Régóta nyitva tartom a szemem,
Régóta kitártam a szívemet.
Nem jöttél,nem éreztél,
Valahogy nem észleltél.
Elfelejtettél?
Vagy inkább menekültél?
Hiába füleltem melletted,
Nem hallottalak meg.
Aztán későn,de túl későn észrevettem,
Azóta totálisan szenvedek!
Azt szeretném,ha megolvasztanád jobban a jeget,
Hogy végleg betörj engem!
Ne,engedj a kísértésnek!
Figyelj rám és a jelekre.
Hívlak téged,suttogok neked,
A kezeimmel integetek.
Lágyan az ajkaidhoz érek,
Csendre és titokra intelek.
Ott figyellek,érzékellek téged,
Nem kell mindig félned tőlem!
Kerestelek,kutattalak,
Aztán megtaláltalak.
Éveket vártam,míg felnem ébredsz,
Hogy végre meglásd bennem amit keresel.
Könyörgök szinte,hogy egyszerre lélegezzünk,
Aztán összefonódik a testünk.
Egymásba ég a tekintetünk,
Hiszem,hogy egyszer majd együtt lehetünk!