Hangtalanul
Kezed a testemen,
Vándorol egész éjjel.
Felfedező útra tévedt,
A választ nem adtam meg a kérdésedre.
Egyik oldalról a másikra fordulok,
Nem tudod még,hogy mire gondolok.
A magány elzár tőled,
Távol tartja a szívem.
Bárcsak megszólalhatnék,
Melletted már nem szenvednék.
Mint egy idegen azzá váltál,
Mégis mire számítottál?
Azt hitted,hogy majd folytatom?
A látszatot amely becsapott?
A kapcsolatunk,amely teljesen felőrölt,
Elég volt ebből a szerepből!
Felkelek az ágyból,
Kimenekülök ebből a szobából.
Követem a fényt,ami hívogat engem,
Majd az igazsághoz elvezet.
Félúton még elesek,
De felállok és tovább megyek.
Nem érhet el a végzeted,
Nem ölhet meg a hazug szerelmed.
Nem állíthat meg a féltő szó,
Nem akadályozhat meg az aki bántott!
Kezével felém tart,
Megüti az arcomat.
A könnyeim kicsordulnak,
Nem hagyhatom annyiban!
Fellöklek!Hagyj el!
Nem érdekel,amivel hitegetsz!
Berántalak a mélybe,
Örökre bezárlak,nem jöhetsz ki többet!
Hangtalanul tűrtem mindent,
Ezért felállok és elmegyek tőled!
A szabadság öleli a lelkem,
Megszabadulva,elhagyva minden terhet.
Szomorú Valentin
Évek óta kergetem a szerelmet,
Egyikbe se találtam meg a másik felem.
Reménykedve,rózsaszín felhőben,
Ugrándozva azt hiszem Ő lesz!
Az egyikről kiderül,hogy nem érdeklem,
A másikról pedig az,hogy a saját neméhez menne.
A harmadikról nem is beszélve,
Ha békából nem lesz herceg....
Keresem,kutatom,nem találom sehol,
Ha meg is van,elakadom valahol.
Egy helyben állunk,
Egymásra nézünk és várunk.
Az időnk telik,semmi se történik,
Mindig van ami akadályoz valakit.
Ha én lépek meghátrál,
Ha ő lép akkor egyre nagyobb a távolság.
Amit a mai divat diktál,
Elválaszt attól amire vágynál!
A sok divatmajom és a média hatalma,
Elvesz tőlünk mindent.megöli a kapcsolatokat.
Eltávolodunk egymástól,mikor egymásra vágyunk,
Nem is értem,hogy mire is várunk!
Itt ülök egyedül a szobám magányában,
A Hold fény sütötte félhomályban.
Üres a lakás,megsüketít a csend,
Senki nincs itt velem.
Szomorú Valentin napján csak az eső esik,
Mégis kéne már valaki.
Akire támaszkodhatok egészségben és betegségben,
Akivel együtt lehetek,akit szerethetek.
Akivel összeköt majd az élet,
Akivel majd együtt élhetem az életemet!
Küzdj meg értem!
Ha valaha hitted,
Hogy együtt leszünk a jövőben.
Nem tévedtél,csak lassan jön el,
Amire vártál több ezer évet.
Ha valaha megakartál csókolni,
Még megteheted,ha nem akarsz elmenekülni.
Ha gyáva vagy,felém se nézz!
Nem kell,hogy keltsd bennem a reményt.
Ha megakarod fogni a kezem,
Csak nyugodtan nyúlj érte!
Ha a szemembe akarsz nézni,
Nem kell tőlem félni!
Ha a lábunk összeér,
Ne rántsd vissza,kérek még!
Ha a tűz tombol benned,
Ne altasd el,inkább éltesd!
Ha nem bírsz magaddal,
Keress fel engem éjjel-nappal!
Hiszen rád várok már több éve,
Nem éltél a lehetőséggel!
Tálcán kínálni magam előtted?
Inkább küzdj meg értem!
Legyél harcos bátor és merész,
Meglátod meglesz az eredmény!
Álmaidban csak a tiéd lennék?
Miért nem a valóságban élsz?
Sokkal több érintést kapnál,
Valóra válna amire vágytál!
Testközelben,a tűz hevében,
Elmerülnénk az élet tengerében!
Ne ülj itt előttem,mint akit meglőttek,
Tedd meg a lépést még ma éjjel!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése