Eljátszott gondolatok
Többször eljátszottam már a gondolattal,
Milyen lenne újra egy kapcsolatban.
Észre se vettem,hogy ennél jobb dolgok is vannak,
Minden időmet a szerelem keresésére áldoztam.
Elsuhantak az évek és a pillanatok,
Így töprengek a múltamon.
Nem forgathatom már vissza,
Az időmet totál elpazaroltam.
Mi lett volna ha,
Ezen állandóan kiakadtam.
Amikor ragyogott az ég,
Nálam beborult a sötétség.
Amikor hívogatott a természet,
Bezártam magam és a gond emésztett.
Nem vettem észre az apró jeleket,
Nem érzékeltem az emberi jelentéteket.
Akik közelíteni próbáltak,
Mind elutasítottam.
Az álmodozásnak is megvannak a hátrányai,
Ezért nem tudok feljebb szállni.
Valami mindig lehúz a mélybe,
De valaki mindig kihív a fényre.
Látomások és tévedések,
Félre vezettek az életben.
Volt egy célom,elveszítettem a fonalat,
Volt egy tervem,de elvetette egy másik gondolat.
Az üvegfal egyre erősebb lett,
Nem láttam már az embereket.
Csak a tükörképem nézett vissza rám,
A lelkem társaságért kiált!
Rohangáltam mint egy félőrült,
Oly' rossz volt egyedül.
Semmibe vettek,elvetettek,
Soha többet rám se néztek.
Kisemmiztek,elfelejtettek,
Amikor megjelentek kinevettek.
Hogy bízzak az emberekben?
Ha állandóan figyelnek?
Mikor léphetek ki a reflektorfényből?
Mikor kapok a szeretetből?
Amikor már túl sok voltam,
Elindulnak és itt hagynak.
Volt egyszer egy lány,
Akit megölt a magány....
Bátorság
Ez az érzés fent tart a magason,
Amíg elnem ér az alkonyaton.
Azt kívánom bár sose érne véget,
Mert engem a fény éltet.
Szállnék a boldogságtól,
Megszabadulnék a rabságból.
Tombolnék a valóságtól,
Kitörnék az álmodozásból.
A zuhanás már kikészített engem,
Kell,hogy valami jó is történjen.
Nem lehet állandóan rossz,
Bárcsak jobbra fordulnának a dolgok.
Mindig csak várok,nem teszek semmit,
Így nem lesz velem senki.
Csak erőm lenne hozzá,
Hiányzik a bátorság.
Rohannék a végtelen sivatag felé,
A szívemet állandóan követném.
Hallgatnék a belső hangokra,
Figyelnék arra amiket mondanak.
Nem taszíthat le az ellenfél,
Nem állhat közénk az ellentét.
Csak van valami ami összeköt,
Kell,hogy legyen valami kapocs ami erős.
Ami összetart,hogy együtt legyünk,
Ne,legyünk mindig egyedül.
A sors mégis mást tervez,
Nem szabad,hogy úgy legyen!
Harcoljunk az akadállyal szemben,
Ha együtt akarunk lenni,úgy legyen!
A távolság már nem lehet messze,
Itt van a boldogság a közelben.
Van egy kötél amit megkell rántani,
Bárcsak könnyebb lenne téged megtalálni!
Húzz fel a mélyből,
Elég a kegyetlenségből.
Ne,játssz már tovább,
Talpra fel és legyen veled a bátorság!
Fogd meg a kezem és gyere el velem,
Hív minket a fény,elvisz a jövőbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése