Éjjel és nappal
Mindenkivel természetes,
Csak velem nem.
Bármikor eljön rájuk ront,
Csak nálam van több gond.
Amíg még keresem a kiutat,
Mások már elérték a céljukat.
Nézek kifelé a fejemből,
Nem értek semmit az egészből.
Hol maradtam le,mit tettem?
Vagy mit nem?
Érzéketlenek és türelmetlenek lettek,
Többé már felém se néznek.
Nem,nem akarok erre gondolni,
Csak megakarok ettől szabadulni.
Túl régóta rág már a magány,
Ez az egész mély fájdalommal jár.
Beszélnék,de csak a falak hallgatnak meg,
Tudod milyen az amikor senki sem törődik veled?
Mindent megadnál,az életedet is!
Nem figyel rád senki...
Éjjel és nappal a szerelemre várok,
A mélyből való kimenekülésről álmodom.
Zokogó testemet senki se öleli át,
Miért nem hiszik el,hogy valami bánt?
Mit tettem,hogy ezt érdemeltem ki?
Miért nem ment meg valaki?
Aki észhez kapna és felkarolna engem,
Ahelyett,hogy állna és nézne,hogy szenvedek...
Egy igazi hősre van szükségem,
Aki megmenti a védtelen szívemet.
Éjjel és nappal velem lenne,
Tiszta lényéből szeretne!
Miért csak álmodom erről?
Miért nincs hozzá erőm?
Szótlanul leülök aztán megfog valami,
Egy angyal eljött és mondott valamit.
Vigasztaló szavakkal nyugtat,
Jó helyen járok és megleltem az utam.
Csak járjam végig,meglesz a jutalmam,
Hamarosan vége lesz a magány uralomnak!
Lassan,de biztosan eljön a pillanat!
Csak egy pillanatra
Az eső elkezdett szakadni,
Az emberek elkezdtek szaladni.
Csak én állok egyedül,
Azt gondolják:ez a lány megőrült!
Nem érdekelnek a beszólogatások,
Inkább csendben és boldogan elázok.
Zuhog rám az eső,
Majd eláll,ha jobb lesz az idő.
Csak egy kis zápor,
Nem gond ha ronggyá ázom!
Elkezdek magamban táncolni,
A bennem lévő bomba kezd vissza számolni.
Ha Ő nem jön mellém,
Az életem itt és most véget ér.
A boldogság csak egy átmeneti érzés,
Nem engedem,hogy mások elvegyék.
Szikrázó villámban,dörgő ég alatt,
Mindenki látja az önfeledt táncomat.
Oly jó,hogy nem akarom,hogy véget érjen,
Bárcsak valóra válni,amiket eddig terveztem.
Lenne értelme a harcomnak,
Lenne egy jó befejezése a sötét korszakomnak.
Újjá születni,igen ezt akarom,
Itt a megfelelő alkalom.
A nap kiragyog a felhők mögül,
Úgy érzem nem leszek már teljesen egyedül.
Valaki a vállamra teszi a kezét,
Magával ránt és engem néz.
Egy ismerős idegen,
Akinek fontos lehetek.
Szépen lassan átöleli a testem,
Majd elkezdünk táncolni a madarak énekére.
Csak egy pillanatra hagyj higgyem el,
Hogy létezik valahol és valakiben a szerelem.
Ébredezés
Ébredezik a természet,
Feléled az egész lényem.
Ragyogással telik meg a szívem,
Ami rossz azt elengedem.
Az árnyékot kiűzöm a szobámból,
Kitörlök pár emléket a múltamból.
Kitisztítom a fejemet a zavaros gondolatoktól,
Nem fogok már kicsúszni a talaj alól.
Szilárdan állok már a földön,
Nincs már semmi sem ami meggyötör.
A gondok elszállnak messzire,
Így könnyebben tudom keresni a szerelmet.
Kitárom a lelkem az újdonságnak,
Megnyitom magam a leendő társamnak.
Aki majd mosollyal fog üdvözölni minden reggel,
Vele lesz majd minden kezdet.
Aki majd fogja a kezem,
S a kertbe vezet.
Együtt nézzük a kikelő virágokat,
A földön ülve lessük a madarakat.
Meghitt pillanatokra vágyom,
De tudom távoli álmok.
Beletörődnék,de minek,
Ha nem kellek senkinek?
Miért nem ébredek fel végre?
Miért nem látom meg benne?
S Ő miért nem küzd meg értem?
Miért nem hisz még bennem?
Miért gondolja azt,hogy megsebzem?
Miért ismételné meg magát a történelem?
Lépjen már túl a fájdalmán,
Hiszen tárt karokkal várok rá!
Összeestem párszor,földre zuhantam,
Ettől lettem erősebb és magabiztosabb.
Ébredezik a természet,
Egyre szaporábban ver a szívem.
Szerelemre születtem,új ember lettem,
Hiszem,hogy egy nap majd velem leszel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése