Előre
Az árnyékod körvonala látszódik,
Próbállak napok óta utolérni.
Nem bírlak már követni,
A kétségbeeséstől nem bírok már sikítani.
A kérdésekre nem tudjuk a válaszokat,
Nem tudjuk valóra váltani az álmokat.
Próbálom fékezni magam,
De nem bírom elviselni a gondokat.
Napról napra egyre erősebb bennem,
Felemésztenek az érzések.
Nincs időm,se terem,
Nincs jogom a döntésekben.
Hiába játszom meg az elérhetetlent,
Itt az idő,hogy kikezdj velem!
Emlékszem minden szavadra,
Tetteidre és a felejthetetlen mondatokra.
Előre megyek és elkaplak téged,
Megelőzlek és átölellek.
A karjaidba szeretnék menekülni,
Mire újra eljön a vihar és elszakít.
Ébren álmodunk,valahogy majd megoldjuk,
Fogd meg a kezem és induljunk.
Őrült
Azt hiszem magamra maradtam,
Kihasználtak,majd elhagytak.
Egy szigeten ragadtam,
Úgy érzem,hogy becsaptak.
Azt ígérte,hogy hűséges lesz,
Azt mondta,hogy örök szerelem lesz.
Amikor elcsábított erre a helyre,
Hirtelen mindennek vége lett.
A magányosság híve lettem,
Miért nem hallgattam az eszemre?
Eddig a szívem vezérelt,
Eddig semmit sem észleltem.
Követtem őt,ameddig csak bírtam,
Míg lenem zuhantam a szakadékba.
Nem fogta meg a kezem,
Inkább nevetve elengedett.
Sírni tudtam volna,
De így is tovább zuhantam.
Végtelen örvénybe kerültem,
Szinte majd bele őrültem!
A fejem elveszítettem,
Azt hittem,hogy ő majd szerethet!
Nem vettem észre a jeleket,
Nem figyelmeztetett engem senki sem.
Állandóan rossz irányba megyek,
Elhalasztom a lehetőségeket!
Itt az idő,hogy kimásszak a gödörből,
Az ellenségemet lekell győznöm.
Neki rohanok teljes erőmből,
Nem adok többet a kegyelemből.
Javíthatatlan bosszú álló leszek,
Majd lelököm a szakadékba.észrevétlen tett lesz!
Lehet,hogy őrült vadként viselkedem,
De nem bírom,ha bolondnak néznek!
A szívem nem játékszer,
Hogy ha megunod eldobod messzire.
Szerelemre születtem,szeretni szeretnék!
Bárcsak boldogabb lehetnék!
Szív törött lélek vagy
Próbálod kiásni a bizonyítékot,
Összeakarod rakni azt a bizonyos darabot.
A szívedet összetörték,
Messzire eldobták,meggyötörték.
Azóta nem találod a helyed a világban,
S szinte fuldokolsz a magányban.
Sötétbe burkolod a lelked,
Elásod az igazi énedet.
Az utolsó óráidat éled,
Aztán eláll majd a lélegzeted.
Kicsavarod magad a földön,
A fájdalom szinte felőröl.
A csók amit adtam volna neked,
Felélesztened téged.
De,elfordultál tőlem,
Mert az vágtad a fejemhez:még ma elfelejtesz.
De itt látlak éppen,
Csak a lelkem egy része figyel.
Az alkohol oltja a bánatod,
De benned elterül a fájdalom.
Padlót fogsz és szétterülsz,
Ott reszketsz egyedül.
Berontok hozzád és megmentelek,
Azt hiszed,hogy egy kísértet.
Nyugtatlak és csendre bírlak,
Mert egy szív törött lélek vagy.
Összetéptek és letörték a szárnyaidat,
Nincs erőd,hogy szárnyalhass.
Az ölembe húzlak és vigasztallak,
Egy andalító dallammal elaltatlak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése