"Gyere fogd a kezem,gyere velem mert nincs közel a holnap."

Őrangyalod lennék

Helló,helló itt vagyok,eljöttem hozzád,
Nézd, itt tartom a kezem,hogy elvigyelek,mert vár a mennyország.
Helló,helló várok rád,elküldtek hozzád,
Hogy vigyázzak jobban rád.
Hihetetlen,hogy eljutottál idáig,nem gondoltam volna rólad,
Gyere fogd a kezem,gyere velem mert nincs közel a holnap.
A fény beragyogja a szobát,végre felnyíltak a szemeid,
Rájöttél,hogy én vagyok az a lány,akit elhagytál,remegnek a kezeid.
Ide repültem hozzád,tárt karokkal vártam rád,
Szinte órákig rágódtam már.
Hogy elmondjam-e neked,hogy az őrangyalod vagyok,
Nem pedig a látomásod.
De látom,hogy alig fogod fel a látványt,
A szemeidet becsukod és felém tartod a kezed,de bennem nem bíznál.
Az őrangyalod lennék,ha elhinnéd,hogy ez a valóság,
Kár,pedig megmutattam volna,hogy mi vár rád.
Van egy belső megérzésem,hogy te is oda fogsz jutni ahova én,
Egy csapdába fognak csalni az ellenfeleid,te pedig elhinnéd.
Nem akarom,hogy bajba keveredjél,
Nem akarom,hogy bajod essék.
Az ujjaimmal megérintem az arcod,de sajnos ezt te nem érzed,
Hiszen láthatlanná válok éppen.
Még utoljára egy csókot lehelsz a kezemre és lassan elengeded,
Mennem kell,a feladatom az,hogy ne tudj rólam semmit sem.
Csinálj úgy,mintha nem beszéltünk volna az előbb,
Tudom a múltadat, a jelenedet és tudom,hogy mit hoz neked a jövő.

Aludj el karjaimban

Ha meggyötör a valóság,gyere ne engedd el a bánatod,
Tartsd vissza magadban,és fedd fel nekem az igazságot.
Mondd el,hogy mi az ami nyomja a szíved,
Mi az amivel továbbszállnál az égen?
Ne rohanj,hiszen ráérek,ne kételkedj,elhiszem neked,
Elhiszem,hogy milyen sötét van a szívedben.
Ismerem az árnyak világát,jártam már ott még réges-régen,
Most csukd be a szemed és mesélj el nekem mindent.
Engedd hogy átjárja a múlt az emlékeidet,
Engedd,hogy megérintse a bánat a kezeimet.
Amikor hozzám ér az üzeneted,megfogom érteni,hogy mit jelent neked,
Megfogom fejteni mi az ami aggaszt téged.
Hajtsd le a fejed az ölembe,aludj el a karjaimban,
Álmodj arról amire régóta vágysz,majd felébredsz egy szürke hajnalra.
Ha valami rejtély a számodra,az álmaidban válaszra lelsz,
Addig ringatlak téged,míg véget nem érnek a kalandjaid,míg fel nem ébredsz.
A szemeidre csókot lehelek,megsimítom az ujjaimmal,
Búcsú beszédet mondok és tovább ringatlak.
Azt szeretném,hogy rájöjj arra,hogy ki vagyok valójában,
Azt akarom,hogy tudd mennyire vágyom rád,ne engedd,hogy jöjjenek az árnyak.
Vigyázok rád,míg itt fekszel rajtam,vigyázok rád míg vissza nem térsz hozzám,
Hiszem,hogy így lesz majd,láttam a jövőt,tudom,hogy mi vár ránk.
Aludj tovább,ne ébredj fel,meglátod minden rendben lesz,
Mikor felnyitod a szemed,elmesélsz mindent.