"Kérlek,nyisd fel a szemed,lásd meg bennem a végtelen szerelmet."

Csipke és bőr

Nézd drágám ez nem más,
Mint egy őrülten zsúfolt sztriptíz bár.
Csodálkozol és nézel,hogy mit csinálok,
Miattad készült ez a meglepetés show.
Na gyerünk!
Csináljuk együtt!
Itt egy lány,aki rád vár,
Rád mászik és megszáll.
Felizgat majd elhagy,
Egy éjszakára magadban megfagysz.
Francia manikűr,vörös ajkak,fekete lakk,
Úgy gondolod túlságosan veszélyes ez a csaj.
Már nem bírja tovább,már nem türtőzteti magát,
Azt a szót nem ismeri,hogy visszafogottság.
Foglalj helyet nézd a showt,
Ne szólj egy árva szót!
Szoros a fűző kérlek,lazítsd meg,
Csipke és bőr érinti a kezedet.
Rá csapsz a fenekemre,majd elengedsz,
Mostantól nem érinthetsz meg.
Forrhatsz a levedben,
Nincs más akin levezetheted.
Lejjebb kerül a csipke a domborulatokon,
Látszik az arcodon a rémület és az aggodalom.
Ne,félj bébi,majd máshogy megoldom,
Hidd el,ezen az éjszakán nem leszel csalódott.
Whisky,sör vagy bor az jó most,
Szólj a pincérnek miközben táncolok.
Dőlj már hátra,ne idegeskedj,
Lesz majd más is csak ne türelmetlenkedj.
Repülnek a ruhák,az alsó nemű marad,
Ezen az éjszakán csak az enyém vagy.
Alig kapsz levegőt,oly' felhevült lettél,
Kapálózva rángatózol felém.
Egy csókkal jutalmazod meg a táncomat,
Aztán szerelmesen váltod valóra az álmomat.

Búcsúzás

Vajon hányszor gondoltál rám?
Az életed során?
Miközben a szívemmel játszottál,
Észre se vetted,milyen fájdalmat okoztál.
A szívem lángolt,
A testem válaszolt.
Amikor megérintettél,
S egyszer elveszítettél.
Alig bírtad felfogni,mit tettél,
Soha többé nem leszek a tiéd.
A falnak ütköztél és üvöltöztél,
A lelkembe tiportál és vérig sértettél.
Fogtam a fejemet és a fülemet,
Próbáltam kizárni a sérelmeket.
A szavak pedig beúsztak a tudatomig,
Soha többé nem tudom,majd feldolgozni.
Vajon hányszor gondoltad át?
Azokat amiket mondtál?
Vajon észbe kaptál,vagy jókat nevettél?
Olyan felelőtlen és éretlen vagy még.
Lehajtottam a fejem és elköszöntem tőled,
Búcsúcsókra se telt,úgy elmentem.

Egyiptom hercege

Titokzatos mesék,
Városi legendákban él.
Valahol egy messzi tájban,
A hercegnőt várja.
Magányos már ezer éve,
Ezért keres most feleséget.
Mindene megvan,mégis bánatos,
Igaz társat akar,a szíve fáj most.
Embereket küldött minden házhoz,
Hogy magához csalogassa az összes asszonyt.
Az lesz a felesége a több ezer közül,
Így most már biztosan nem lesz egyedül.
Éjjel-nappal télen nyáron,
Kutakodott és tanakodott.
Vajon melyik lányt válassza,
Rájött,hogy nem érez irántuk más,mint szánalmat.
Igaz szerelemre vágyik,nem érdek házasságra,
Senkiben nem lel lelki társra.
Egyiptom hercege!Én szívesen lennék a tiéd,
Oda adnám mindenem,a fél életedért!
A testem lángol,a lelkem rád vár,
Ordítok szinte a torkom fáj már.
Hidd el,nem bánod meg,ha engem választasz,
A többi lány pedig mehet vissza.
Szükségem van rád,nem a rangod miatt,
Te vagy akire támaszkodhatok minden bajban.
Régóta ismerjük egymást,mégis félsz tőlem,
Mondd mitől tartasz?Hogy elhagylak téged?
Az átlagos férfiak mind unalmasak,
Te pedig izgalmasabb és okosabb vagy!
Kérlek,nyisd fel a szemed,
Lásd meg bennem a végtelen szerelmet.
Tárd ki a karod,hogy feléd rohanhassak,
Szükségem van rád,hogy ne sírhassak.
Hogy ha bevallom:szeretlek,
Vajon engem akarsz vagy a testemet?
Egyiptom hercege,még időben cselekszem,
Hogy a holnap csak a kettőnké:a miénk legyen!