"Nem fogtam a jeleket, félre értelmeztem a testbeszédedet."

Várakozás

Egy falevél hullott a kezemre,
Naplót írtam és néha pihentem.
Felnéztem az égre,a Nap már lenyugodni készült,
Szétnéztem a kertben,a táj pedig őszült.
Nem jöttél el,nem hívtál,
Nem jeleztél,hogy jössz pedig várok rád.
Hiába mondtam,összetörted a szívemet,
Újra meg újra reménykedem:eljössz értem.
A mellkasom összeszorul,a torkom kiszárad,
Oda pillantok a kapura.
Nem te jöttél be,hanem valaki más,
Csalódottan maradtam tovább a hintán.
Ringattam magam az álmaimba,a vágyaimba,
Tönkre tetted az éjszakáimat.
Álmatlanul feküdtem az ágyon,
Jó lenne elhinni:nincs mire várnom.
Mardos a magány,elmúlt már a nyár,
Miért nem lépek tovább?
Sehol sem talállak,nem jössz el értem,
Nem is tudom mitől félek.
Könnyebb lenne elhagyni,más felé menni,
Valahogy a tekintetem szeret a távolba révedni.
Feladom ezt az egészet,itt hagylak téged,
Soha nem fogsz eljönni,ahogy megígérted.

Beszéd

Hallasz engem?Itt ragadtam,
A múltban,valahogy megmaradtam.
Nem tudom,hogy kerültem ide,
Kell a segítséged:kijussak innen!
Nem fogtam a jeleket,
Félre értelmeztem a testbeszédedet.
Úgy gondoltam hátha bejövök neked,
De,nem az a lány vagyok,aki kell.
Amíg itt tombolok magamban,
Keress egy bárt és foglalj le egy asztalt.
Elakarom mondani:semmi keresni valód nálam,
Felőlem a padlón is hálhatsz.
Kidobtam a holmijaidat az ablakon,
Őrült voltam mindened repült még a laptopod.
Nem tudom,hogy mire vársz már?
Jobb lenne ha tovább állnál.
Beszéd közben artikulálok,
Talán nem érted mit mondok?
Mondjam angolul,németül vagy olaszul?
Jobb lenne ha magyarul.....
Félre néztél aztán rám,
A reakciód az volt,gyáva voltál.
Elfutottál mint egy idióta,
Itt hagytad a telefonodat.
Felléptem a facebookodra,
Mindenféle hülyeséget kiírtam.
A kapcsolatunknak mostantól vége,
Még a fényképeket is leszedtem.
Nyugodt érzéssel dobtam el a telódat,
Mától nem érdekel,hogy mit mondasz.
Elmegyek messzire ahol sose találsz meg,
Boldog leszek valahol a világegyetemben.

Szívtörés

Bevallottad nekem,hogy nem vagy szerelmes,
Mikor először járni kezdtünk rájöttem.
Arra,hogy igazat mondtál,
Oly' naiv voltam nem hallgattam rád.
A közeledben vagyok,mégis oly távol,
Majd rádöbbenek,miért voltunk mások.
Ellentétek amik vonzották egymást,
Eggyé váltak és tönkre tették az órák.
Az együtt töltött idő alatt,
Idegenné váltunk,köztünk voltak a falak.
Hitegettél:nem akarod összetörni a szívemet,
Azt mondtad,attól félsz,hogy hibát követsz el.
Mégis úgy érzem mintha földrengés lett volna,
Már nem érdekel,mit tartogat a holnap.
Azt akartuk az elején miénk legyen a világ,
Fogtad a kezemet,arra vittél amerre láttál.
S én?Árnyékként követtelek,
Nem tudtam megszólalni melletted.
Amikor az ajkunk összeért azon a reggelen,
Azt hittem,hogy a szívünk egy ütemre ver.
Hirtelen elengedted a kezemet,
Azt ígérted mind hamarabb visszaérkezel.
Feküdtem a padlón és számoltam a perceket,
Nem jöttél vissza,elhagytál engem.
Szívtörést okoztál nekem,
Hatalmasat csalódtam benned.Szerelmem....