"Esőt kívánsz,tedd meg most! Napfényre vágysz?Ne,habozz."

Üdv a világomban!

Rózsaszín felhők,színes vad virágok,
Kéklő mezők,fekete-fehér szivárványok.
Zöld színű lovak,láthatatlan madarak,
Ha akarod,velem jöhetsz vagy maradhatsz.
Lásd másképpen a világot,
Képzelj el egy új dimenziót!
Esőt kívánsz,tedd meg most!
Napfényre vágysz?Ne,habozz.
Légy üdvözölve a furcsa világomban,
Sose láttál még ilyet,csak a vágyaidban.
Őrült vagyok,mások is mondták már,
Ez a magány annyira fáj.
Így magam köré húztam egy falat,
Csak Ő juthat be a szívemen túlra.
Esik az eső,gyémántként ragyog az a csepp,
Amelyik ráhullik a kezemre.
Érzem,hogy megfogod,bezárod a tenyerembe,
Csókot lehelsz rá,majd elengeded.
Itt szeretnék maradni ezen az őrült helyen,
Fogd meg a kezem és gyere el velem!

Legyél az enyém

Elhelyezkedem a széken,
Velem szembe ülsz,engem nézel.
Alig kapok levegőt,oly hihetetlen,
Itt vagyok egy randin,amit megszerveztem.
Összekulcsolom a kezeimet,
A számat rágom,majd kiugrik a szívem.
Remélem nem hallod,hogy dobog,
Őrülten kapálózik,mert nekem nagy dolog.
Rám néztél a csillogó szemeiddel,
Egy pillanatra elfelejtettem mindent.
A lábam már nem rángatózott az asztal alatt,
Végre kibírtam nyitni a számat.
A válaszok jöttek belőlem,
A kérdések pedig mentek.
Végre eljött az a perc,
Amikor bevallottad tetszem neked.
Legyél az enyém ettől a pillanattól kezdve,
Már most a karjaid közé esek.
Pedig nem kéne ilyen könnyű esetnek lennem,
Harcolj értem,ha ennyire szeretnél engem!
Rád kacsintok aztán iszom egy kortyot,
Az ital elfeledtet minden gondot.
A vacsora végén gáláns úriemberként,
Fogtad meg a kezeimet és hazavittél.
Onnantól kezdve csak az ágy lángolt,
Azt hiszem beléd zúgtam mától!
Elkapott minket a heves izgalom,
Ez ellen már nem lesz tilalom.