"Miért érzem azt,hogy kísért engem? Ő azt sem tudja,mit érzek!"

Örvény

Körbe ölel az örvény,
Húz egy érzés feléd!
Ne bánts engem vihar!
Ne vedd őt tőlem,ő még hibázhat!
Bármi lehet közöttünk,
Elveszik tőlünk ami közös bennünk.
Állok előtted némán,
A hang nem jön ki pedig szólok hozzád.
Tanácstalanul állsz előttem,
A lelkem sír,a szó nem jön ki belőlem!
Ahogy hozzád érnék,megráz valami,
Hátrébb állsz és elkezdek sírni.
A szikra fel-fel csillan,
Olyan mintha valami hívna.
Lángokban áll a világunk,
Vajon meddig tart a harcunk?
Távolból nézel rám,
Bárcsak tudnád,hogy ez fáj.
Fogyóban van az erőm,
A haragod már engem megölt.
Nem fogod meg a kezemet?
Félek,hogy elveszítelek.
Könyörögve kérlek,nézz a szemembe,
Mondd el mit érzel,miért nem féltesz?
Miért nem vagyok fontos neked?
Miért szeretlek még téged?
Miért nézel át rajtam?
Miért hagyod,hogy uralkodjanak rajtad?
Hallod amit mondok?
Érted oly régóta sírok....

Pillantás

Felnézek és egy szempárba révedek,
Elfog az érzés,oly jó hogy nem tévedek.
A kezeim felé vezetnek,
Ő kifelé néz az ablakon észre sem vesz.
Lehunyom a szemeimet,újra kinyitom,
Nem tudtam elmondani a titkom.
Felállok a helyemről elmegyek tőle,
Utánam se jön,számára már nem létezem.
Miért érzem azt,hogy kísért engem?
Ő azt sem tudja,mit érzek!
Vissza se nézek többé,
Már rég meghalt a remény.
Titkon még bízom,eljön értem,
Megállít majd,elvisz engem.
Képzeletemben végig simit az ajkaimon,
Levándorol a vállaimon.
A szemembe néz és rám pillant,
Nem fogom érezni a lábaimat.
Elfog egy hőhullám,megszűnik a világ,
Őt akarom,senkit,de senki mást!
Ahogy közelít másikhoz az ajkunk,
Tudni fogjuk,hogy egymásra vágyunk!
Elsötétül minden,ami körülöttünk lesz,
Kifog bontakozni ez a szerelem.
Még egy utolsó pillantás és elhagysz,
Rosszabb lesz mint álmomban.
A valóság elszakít tőled,
Itt ülsz még előttem.
Vágyakozva nézek rád,
Nem vagy a tudatodnál.
Zenét hallgatsz,mellettem ülsz,
Vajon mikor leszünk újra együtt?