2011. december 5., hétfő

"Elmerülök magamban,a lelkemre figyelek."

Szerelmi bánat

Hiába próbáltam elmondani,ami a lelkemet nyomta,
De te mindig azt mondtad.majd holnap.
A köztünk levő híd már égni kezdett,
Vajon mitől romlott meg a szerelem?
Számítottam rád,de összetörted a szívemet,
Nem vagy egy egyszerű eset....
Soha nem találkoztam olyannal mint te,
Bárcsak minden olyan egyszerű lenne!
Folyton visszajössz,hogy elmondd nekem,
Hogy bárcsak másképp viselkedtél volna velem.
A szemeimben a könnyek összegyűlnek,
Sírásra késztet a megroncsolt lelkem.
Régen volt már,de sose tűnsz el,
Nem akarlak többé látni,menj el!
Egy nap majd egy új ember leszek,
A szívem törhetetlen lesz.
A szemem mindig nyitva lesz,
Majd valaki elfog varázsolni engem.
Valami újra vágyom,valami másra várok,
Azt hiszem ideje követnem az álmom.
Nem maradhatok veled,
Kínzol és megtörtté teszel.
Nem bírom ezt a stresszes életet,
Szabadságra van szükségem!

Ihlet

Itt van egy lap előttem,
Üresen áll,írnom kell.
A Hold beragyog az ablakon,
Nincsen ihletem,nincsen gondolatom.
Minek írjak,hiszen nincs kihez szóljon,
Minek várjak,bár nincsen semmi dolgom.
Bámulom a papírt,a szavak nem jönnek belőlem,
A toll kiesik a kezemből,le a földre.
Utána nyúlnék zuhanok a messzeségbe,
Nem tudom merre,talán az ürességbe.
Felállok a földről,a zongorához megyek,
Leülök és játszom egyet.
Egy lágy melódia,amely betölti a teret,
Megrendíti a szobát és a belsőmet.
A szívem lenyugszik,a szemem sír,
Végre megszületett a szöveg,amit a fejem ír.
Az ihlet csak száll,az emlékekből merít,
Erről soha nem hallott még senki.
A dal lassan,de biztosan megszületett,
Vajon tetszeni fog valakinek?
A kezem csak jár fel-le a billentyűzeten,
Elmerülök magamban,a lelkemre figyelek.
Szívemből szól e dal,
Meghallgathatod holnap.
Egy éjszaka alatt rám jött egy ihlet,
Rájöttem Ő-t láttam mindenkiben....
Végig simít az ajkaimon,
Egy láthatatlan kéz,aztán a karjaimon.
Beleborzongok,ahogy megérint,
Vajon a képzelet vagy a valóság játszik?
Felnézek rá,az arca elhomályosodik,
Követem őt,de eltűnik....
Vissza ülök a zongorához,lehajtom a fejem,
A szívem ritmusára alszom el.
Tévedtem,mikor azt hittem nincsen ihletem,
Ő inspirált,miatta történt minden....






Nincsenek megjegyzések: