"Kilépek a sötét árnyékomból végleg,közeleg a holnap és a végzet."

Feladom

Nem akarok többé érezni,
Csak elszeretnék zsibbadni.
Úgysem tudnád megadni,
Amit akarok,jobb lenne feladni!
Hiába követsz,ez már nem szerelem,
Az a tudat,ami elhiteti veled.
Hogy szerelmes vagy,
Pedig nem,jobb ha elhagysz.
Kilépek a sötét árnyékomból végleg,
Közeleg a holnap és a végzet.
Könnyű,lágy és csábító,
De nem teszem ezt veled most.
Elakarom hagyni,felakarom adni,
Ez a démon csak tönkre tesz engem.
Már nem akarok több játszmát elveszíteni,
Majd csak rendbe jön a fejem.
Eldobom az üveget,amiben alkohol volt,
Mától nincsen semmi gondom.
Ez az éjszaka más lesz,új kezdet jön,
Nézd egy csillag ragyog ott fönt!
Azt kívánom: legyek jobb mint ebben az évben,
A magány pedig többé ne kísértsen.
Nem akarlak téged,elakarlak feledni,
A mai naptól kezdve nem kell keresni.
Dobd el a telefont a Dunába,
Úgysem hiszem el a mézes-mázos dumádat.
Táncolok az éjben,a Hold alatt télen,
Boldogan és vidáman köszöntöm az új évet!

Ne várass sokáig

Hé,szívem add ide a mikrofont,
Izzítsd be a gitárt,hozd a dobot.
Egy,két há' és mehet,
Ez az észvesztő koncert!
Elveszítem a fejemet,
Miközben tombol a tömeg.
Közéjük ugrok,kérlek ne várass sokáig,
Mire vársz?Lépj már hajnali háromig.
Késő lesz,mikor véget ér a buli,
Nem lehet csak úgy feladni.
Kezedben a levél,nem tudod mit csinálj,
Széttéped inkább,tovább állsz.
Gyáva vagy,egy gyenge féreg vagy,
Nem bírod bevallani nekem,hogy tetszem?
Mindig azt hajtogatod magadnak,
Majd holnap megteszem.
Viszlát,nem kellesz,az időd lejárt,
Mint a tej szavatossága.
Nekem újdonság kell,nem ócskaság,
Senki sem int téged óvatosságra.
A fej-fej-fejedbe nem fér ez az egész,
Nehezen fogod fel,hogy elveszítettél.
El-el-elakarsz menekülni,de nem lehet,
Magamévá tettelek,egy örök életre.
Állj meg,mire vársz még?
Mondd el mit érzel,hé!
Nem akarok várni rád,
Nem akarok többé vágyakozni már!
Most vagy soha,most tedd meg,
Mert a végén elfogy a türelmem!