2012. március 8., csütörtök

"A zene bennem,nem felejt el téged. Minden egyes kottában, hangszerben és gitárban ott vagy."

Zene bennem

A zene bennem,
Te vagy a dallam a szívemben.
Egy részed mágnesként vonz feléd,
Mától kezdve te vagy az enyém.
A ritmus az ereimben tombol,
A vér a fülemben dobol.
A hajamat dobálom a szélben,
Nem nézhetsz őrültnek.
Csak a dallam az,
Ami elvette a gondolkodásomat.
Kikapcsoltam a körülöttem levő világot,
Úgy érzem,elfelejtem a valóságot.
A zene bennem,
Nem felejt el téged.
Minden egyes kottában,
Hangszerben és gitárban ott vagy.
Emlékeztet rád,hogy létezel,
A valóságban énekelsz.
A szürke hétköznapok,megszűnni készülnek,
Minden színessé válik a jelenlétedben.
Dübörög a basszus,szól a gitár,
Csak én vagyok az,aki miattad kiabál.
A hangod bársonyként simogatja a lelkemet,
Olyan mintha itt lennél mellettem.
Egy részed itt él bennem,
A dallamot sose feledem el.
Lehet hangos vagy halk,
Vissza tudom játszani a képzeletbeli magnómban.
Újra meg újra átélem az élményt,
Számomra nincs több kérdés.
Tudom,ha bárhol is vagy,
Lélekben mindig támogatsz.
Újra élem,újra érzem,
Újra meg újra remélek.
Sose fog elhalkulni a zene,
Örökre belevésődött az emlékezetemben.

Aura

Olyan titokzatos vagy,
Egy aura vesz téged körül.
Olyan tiszta vagy,
Ha meglátlak a szívem örül.
Ahogy körül ölel a fátyol,
Nélküled fázom.
Reszketek érted,de nem látsz engem,
Oda adnám a fél életemet.
Csak azért,hogy tudd:létezem,
Azt akarom:az álarcodat dobd félre.
Mint a tündöklő csillogó napfény,
Beragyogja a teret a jelentéted:megérkeztél.
Engedd előre a kezed,
Engedd szabadjára a képzeleted.
Ne félj nem foglak bántani,
Nem akarok örökké rád várni.
A ködös árny elkúszik rólad,
Mintha mi sem történt volna.
Hideg érintésedtől megborzongok,
A lángoló csókjaidtól elájulok.
Mindez csak a képzeleted,
Ami kínzóan játszik velem.
Felém küldöd az álmaidat,
Olyan,mintha itt lennél a gondolataimban.
Az aurád eltávolodik tőlem,
Így alig kapok erőre.
Elgyengültem amikor itt voltál a szívemben,
Megzavarodtam,amikor kutakodtál a fejemben.
Kérlek ne,menj el,
Mondd el,mondd el ki vagy te?
Nem adsz rá választ,eltűnsz egyből,
Szinte menekülsz a kérdéseimtől.
Ott maradtam egyedül az emlékeimmel,
Remélem egy nap majd visszatérsz és elviszel.


Nincsenek megjegyzések: