"Magam söpörtem fel a szívem fájdalmát,magam énekeltem el a remény dalát."

Szívszilánk

Szerelem,mondd vajon létezel?
Vagy te magad vagy a képzelet?
Elhittem mindent amit adtál,
Egészen más világot mutattál.
Néha olyan voltam,mint egy megrészegült lány,
A végén pedig a józanodás fájdalommal járt.
Napokig feküdtem a földön,
Nem akartam tudni,mit hoz a jövő.
Benned volt minden reményem,
Rajtad múlt a beteljesedésem.
Másra vártam,mást kaptam,
De te rám támadtál,így hagytam magam.
Rózsaszín buborékban,végtelen felhőkben,
Nyálas zenékben és bolondos tervekkel.
Megbocsájthatatlan álmokkal,
Félig felírt telefonszámokkal.
Idővel pedig megtört bennem a bizalom,
Az összes pasi a szívemmel játszott.
A lelkem súlya nehezebbé vált,
Ekkor éreztem,mennyire szúr a szívszilánk.
Vérzett mindenem belül,
Nem látszott semmi kívül.
A világnak más milyen arcot mutattam,
Titokban mindig sírtam.
Erősnek kellett lennem,
Hogy ne faggassanak az emberek.
Egyre lejjebb mentem,
Közben felém se néztek.
Magam söpörtem fel a szívem fájdalmát,
Magam énekeltem el a remény dalát.
Egyszer majd jön valaki,aki összeszed,
Teljes egészében belém szeret.

Napnyugta

Szél áradat,eső függöny,
Napsugár és szivárvány.
Ez még nem késő,ez még nem késő,
Tele van reményekkel ez a nyár.
Mennem kell,indulnom kell,
De a lelked,mindig visszatart engem.
Próbálok ellenállni neked,de nehéz,
A szívem húzna feléd.
Nem nézek a szemedbe,
Csak azt fogom látni,hogy szenvedsz.
Nem akarom hallani a szíved dobogását,
A lelkedben rejlő dallamod forrását.
Az időnk lejárt,mennem kéne hát,
Egyre erősebben húz a magány.
Magába zár,el-el ránt,
Nem engedi,hogy a karjaidba zárj.
Csillámló könnyekkel búcsúzom,
Ezt a boldog életet elhagyom.
Mielőtt jön a napnyugta,elindulok,
Talán megtalálom azt amit akarok.
Viszlát hát,drága szerelemem,
Köszönök mindent és azt,hogy itt voltál velem!

Közeledben

Mint egy nyári zápor után,
Oly' fülledt a levegő a szobában.
Mielőtt oxigénért kapkodnál,
Előbb élj a pillanatnak.
Te ezt még nem érzed,
De én igen és ez a lényeg.
Az irántad érzett szerelmem végtelen,
Csak te még nem tudod,tele vagy kételyekkel.
Közeledben felhevít a vágy,
Egyre jobban éget a láng.
Éjszakánként ordítva ébredsz fel,
Nem tudod,hogy mitől van ez.
A tükörbe nézel és más valaki néz vissza rád,
Igen,az én vagyok,régóta látlak már.
Nem hiszel a szemeidnek és szappannal dobálózol,
Aztán a földön kötsz ki és csodálkozol.
Mindenhol kísértelek,nem tudom,hogy miért,
Talán ezt érdemled a hűtlenségedért.
Amikor ott voltam,nem figyeltél rám,
Azt hitted tiéd az összes lány.
S ez nekem nagyon fájt,
Hogy nem vettél észre és játszadoztál.
Ezt kapod a sorstól,ez a büntetésed,
Nem érdemeled meg a kitüntetésed.
Beképzelt alak vagy,miért is zúgtam beléd?
Miért adtam fel mindent a hamis szerelemért?
Mert hittem benned,tudtam,hogy velem leszel,
Talán majd valamit érzel,vagy sem.
De,hogy melletted lehetek,
Felér mindennel.
Úgyhogy kérlek,most azonnal csókolj meg!
Aztán soha többé ne engedj el.
Vigyázz rám és a szerelmünkre,
Mert még megbánod és elveszíthetsz.

Amikor jól döntesz

Csak a szívedre hallgass ha valamit akarsz,
Csak a belső hangra figyelj,ha eljön az a nap.
Gratulálj magadnak,amit eddig elértél,
Utána lásd melyik az a szint ahova lépnél.
Érd el a csúcs legtetejét,
De előbb érd be a legelején.
Indulj el hát,légy a magad vándora,
Menj és válts valóra a legmerészebb álmaidat.
Várj,ha valami nem úgy indul el,
Ülj le és pihenj,kapj erőre.
Ha érzed,hogy feltöltődtél,
Menj tovább és élvezd,hogy élsz!
Amikor jól döntesz,tudod,hogy mit akarsz,
Ha elrontasz valamit,abból tanulsz valaha.
Tedd a mellkasodra a kezedet,
Mondj egy köszönetet a lelkednek és az eszednek.
Hiszen magadtól indultál el,
Nem kell búcsút mondanod a terveidnek.
Ha a mélyre esel és nehéz felállnod,
Hidd el,legalább a gyengeségedet felvállalod.
Ettől leszel erős és legyőzhetetlen,
Egy életre sebezhetetlen!