Angyali szárnyak,dicső fények megjelennek a szobában,ahogy közeledik felém megérintem,úgy érzem egyedül vagyok a világban.

Várj még,állj meg!

Ott állsz mellettem,szinte felse bírom fogni,hogy ez is megtörténhet,
Felém nézel aztán lehajtod a fejed,erősen szorítom a kezed.
Valahol megálltunk,valahol az idő ránk parancsolt,
Tudom,hogy pár órán belül elvállunk,erről senki sem tudhatott..
Ahogy csendben összejöttünk,úgy megyünk el,magával sodor a világ,
Hangom már nem ér el hozzád...
Pedig csak azt akartam mondani,hogy szívem újra megbocsát,
Testem jelzi,hogy újra látni akarlak talán...
Ahogy múllnak az éjszakák,úgy térnek vissza a nappalok,
Ahogy tellik a pillanat,úgy tér vissza minden ami szép és jó volt.
Ellenkeztem az emlékek miatt,végül vissza engedtem a szívembe,
Hogy újra átjárja újjá született lelkem,erőt kell hogy merítsek.
Oly' rég hallottam tőled,hogy igazán és tiszta szívből szeretsz,
Felkapod a kabátod elindulsz,felém se nézel..
Várj még!Állj meg!Úgy érzem,hogy mondanom kell neked valamit,
Búcsú nékül semmit sem ér egy szakítás,tudom hogy kettőnknek fáj..
Angyali szárnyak,dicső fények megjelennek a szobában,
Ahogy közeledik felém megérintem,úgy érzem egyedül vagyok a világban.
Elönt egy új érzés,felszabadít aztán elenged,ahogy te is engem,
Azt súgja a fülembe,hogy soha ne hagyjam el a megérzéseimet.
Figyeljek rá,és végezzem jól a dolgokat,ne okozzak több csalódást,
Ne érezzem azt amit okoztak és ne vegyem észre,mi az ami fáj.
Ne várj meg...már úgyis elmondtam magamban,feldolgoztam mindent,
Talán egyszer megtalál a boldogság és a belső béke.

Belső falak

Emlékszel azokra a falakra amiket építettem?
Amibe minden féle álom és vágy belesett.
Ráadásul minden amit akartam oda lett,
Elveszítettem a szívem és a lelkem.
Úgy véltem,hogy a hozzád vezető út egyszerű lesz,
De soha nem engedtél be a világodba,mindig elmenekültél tőlem.
Nem akartam a fényedben élni,szinte az árnyékod voltam,
Minden szabályt megszegve szerettük egymást,mindennap...
Ahova csak nézek mindenhol téged látlak,
Érzem,hogy Te vagy a mindenem,te vagy az éjszaka és a nappal.
Rabjáváv vállok a hirtelen zuhanásnak,
De a belső falak megtartanak.
Ahogy ütök a földre úgy remeg bele a világ,
Megesküdtem,hogy soha nem fogok bedőlni neked és másoknak!
Valami visszahúz engem talán az emlékek,
De ezen túllépek és minden ellesz rendezve.

Édes álmunk

Minden este mikor az ágyhoz megyek,
Lekapcsolom a fényeket és nyugovóra térek.
Reményekkel és vágyakkal szemeim téged látnak,
Mikor összevissza forgolódom álmaimban az ágyban.
Amikor a fejem lenyugszik,egy álomba vezet,
Belemerülök egy tündérmese szerűbe.
Amikor fogod a kezem megígéred,hogy elvezetsz,
Megmutatod,hogy az álomvilágban a csillagokat és a felhőket.
Nincs ennél édesebb altató dal,amit dúdolsz nekem,
Ebben az álomban,néha rémálomszerűen énekelsz.
De jó így,legalább hallom a hangod,
Karba tett kezeimet magadra húzod.
Nem akarok felébredni,annyira gyönyörű minden,
Oly meghitt olyan nyugodt,nehéz lenne elhagyni.
Felhőkön lebegek,napsugáron táncolok,
Sose hittem volna,hogy ilyet is tudok:álmodom.
Gondolataim és a problémáim egy időre elszálltak,
Édes álmunkban senki sem táncolhat.
Ahogy ködös lesz a helyszín tudom,hogy mit jelent:
Eljött a reggel és felkell kelnem.
Még búcsú csókot hagy adjak,aztán elmegyek inenn,
De nem voltál ott és nem volt időm,hogy megkeresselek.
Ijedten ébredtem fel az édes álomból,remélem még visszatérek hozzád,
Tudom,hogy az enyém vagy hiszen érted éget a vágy...