"Hold beragyog az ablakon,én meg mozdulatlanul fekszem rajtad és hallgatlak újra meg újra."

Altatódal

Lehet,hogy sikerült beléd szeretnem,
De most hallkulj el,mert nem tudom hallgatni a szíved.
Olyan mintha egyszerre mozogna a zenével,
Olyan nyugatató hatása van az idegeimre.
Annyi zűrős nap után ránk fér a pihenés,
Munka,veszekedés után édes az együttlét.
Altatócskát éneklek,szembe jön egy dallam,szemeidre álom jön,szívedre a béke,
Altatócska elhallgat,csak a ritmus maradt meg,olyan jó most veled.
Minden más már elaludt,csak én vagyok most ébren,
Rajtad fekszem álmatlanul,várom,hogy elkapjon a pillanat és majd reggel erre ébredek.
Elhallkul a zajos város,márcsak az autók járnak,
Hold beragyog az ablakon,én meg mozdulatlanul fekszem rajtad és hallgatlak újra meg újra.
Olyan jó és olyan szép bárcsak ne lenne vége,
Olyan álomszerű olyan valóságos,szinte meghalnék érted!

Kulcs a szívemhez

Valaki elvitte a szívem kulcsát,
Valaki elrejtette szívem vágyát.
Pedig megesküdtél rá,hogy vigyázol mint a szemed fényére,
Mióta neked adtam eddig őrizted...
Próbálom megállítani magam,de futok a szívem után,
Valaki megakarja fejteni szívem titkát!!
Bárcsak beengedtelek volna téged!
Most vigyázhatnál rám,míg felnem éledek!
Mit tegyek mit tegyek?Teljesen tanácstalan vagyok!
Mi legyen mi legyen várjam meg a holnapot???
S Te hogyan tudtál éppen beengedni valakit?
Próbálo meg oldani őket..már mint a kérdéseket,úgy jól mondom?
Körbe-körbe sétálsz a szívem körül és azon gondolkodsz hogy müködik...
Kérlek lépj már ki belőle és add vissza a kulcsot.
Megígérem neked,hogy odaadom még pedig személyesen,
Hogy örökkön örökké melegísd a szívem...

Zavaros elme

Neked zavart kéne okoznod az én fejem számára,
Neked elkellett volna venned az eszemet,hogy becsalogass a csapdába.
A hazugságaid között ott bújkált az igazság,
Ahogy teltek az idők annál jobban elhittem neked mindent,mindegy már..
Sok könnyet pazaroltam már életemben,
De előtted nem fogom megmutatni,hogy irántad mit is érzek.
Megengedtem magamnak,hogy halljam ahogy suttogsz a fülembe,
Édesen és lágyan,hogy az agyamig eljusson a hamis üzeneted.
Nem tudom,hogy mit éreztem igazán,de engedtem minden kísértésnek,
Nem tudom miért csináltam,engedtem minden hamis csóknak és ígéretnek.
Engedtem hogy átölelj és magadhoz szoríts,engedtem hogy a nyakamon lélegezz,
Amikor felsóhajtott az éj úgy elfeledtél mindent,ott hagytál másnap reggel...
Azóta olyan zavart vagyok,játszottál velem,vagy tényleg akarod?
Ez a kapcsolat tele van bukkanóval,nem értem miért jó ez neked...
Felnézek rád és látom elképedt arcodat,ahogy magyarázok hozzád..
Hogy felfogod-e amit mondok az már a te dolgod..
Nem érdekel,ha bele őrűlök ebbe az egészbe,
Csak legyen már vége,vagy lépjünk tovább a nagy betűs életbe!
Nem akarom,hogy csalódj bennem,nem akarom hogy sírni láss,
Inkább elengedem a kezed,hiszen szíved mást kíván...

Miért nem szeretsz engem?

Leültetlek magam elé,de előtte nézz körbe,
Hogy ne lássanak mások ha veled beszélek.
Már mondtam,hogy nagyon szeretlek téged,
De az utobbi időben,nem nagyon érdekelt ez téged...
Minden amire szükségem volt egyből megoldottad,
Ma már azt se tudod,hogy a szerelmed hol van??
Itt vagyok nézz rám és válaszolj őszintén,
Akarsz még tőlem valamit vagy fogod magad és szépen tovább lépsz?
Nem akarom,hogy eljátszd előttem,hogy mennyire szeretsz,
Ismerősök,barátok,családtagok félre értenek mindent...
A kézfogás 5 perc múlva ellesz engedve,
Szívem már nem úgy dobog ha magamhoz ölellek...
Már nem nagyon mesélsz jó szotrikat rólam,
Talán attól van ez az egész mert túl egyszerű vagy..