Lángoló vágyakTépd le a lángokban égő függönyt,
vigyázz h a szerelem új tűze ne érje el a szívem.
Hold fénye beragyog az éjbe,
Szabadíts meg tőle!
Lángoló vágyak eluralkodnak rajtam,nem tudom,hol áll a fejem,
Arcodat látom a fényhomályában,szemeidet látom a Hold fénye mellett.
Vakítóan felém ragyog a hófehér fogad,
Nyakam felé hajolsz,hogy ne érjen el a holnap.
Mikor a napfénye beragyog tested gyémánt szerűen csillog,
Nem láttam még ehhez hasonló szép dolgot!
Mikor megállítasz a Föld se forog tovább,
Az idő is velem együtt megáll!
Ujjaid a hajam tövében,azt hiszem ez a pillanat sose fog véget érni,
Ajkaid az enyémen,olyan álomszerű ez a vágy,kinek fogod ezt elmesélni?
Senki se fogja elhinni,hogy egyszer a tiéd voltam,hiszen mindig egyedül élek,
Senki se fog felébreszteni,ha bajba kerülök és nem látlak téged!
Figyelj rám,kérlek ne engedj el amíg lehet!
Nézz rám,és kérdezz nyugodtan ha valamit tudni szeretnél tőlem!
De úgy érzem,hogy a heves vágy nem hagy békén,
Csillapodna,de percről percre felgyújtod a testemet még!!!
Ha élek még,elmondom neked,hogy senkit se szerettem úgy mint téged!
Hajnali hasadás
Fázom vagy kiráz a gondolat,hogy eljött ez a nap is,
Álmosan nézek ki az ablakon,mennem kell még vár a kávém is.
Azt akarom,hogy egyedül induljak el ahova kell mennem,
Kérlek,hagyj hogy kiszellőztessem a zűrős fejemet.
Ahogy éneklem a dalt,elszáll minden emlék,felszakad minden ami bennem él,
Hajnali hasadás után szívem újra száll,semmitől se fél.
Megtaláltam önmagamban a hibákat,próbálom jóvá tenni,
Azt akarom,hogy engedj el,ne beszélj hozzám,hagyj elmenni.
Ragyog a napfény az arcomat éri a meleg sugár,
Testemet átmelegíti az újra megtalált vágy.
Semmi sem tart vissza hív egy jel,hogy mennem kell,
Ahogy lassan elenged a szíved,én se hiszem el,hogy ilyen könnyen ment.
Elavul bennem a perc és újra átengedem magam a kísértésnek,
Próbálok nem koncentrálni a külső hatásokra,és a szerelemnek.
Kapaszkodom a korlátban és letérdelek,karjaimmal átölelem magam,
Kiáltok,hogy miért?Miért?Miért?Ahogy közeledik a hajnal...
Könnyeimmel felragyogok,tudom,hogy erősnek kell lennem,
Nem emelkedhet felettem a magány és a győzelmed.
Kezeim a fény felé emelem,eltakarom a napot,és megfordítom a fejem,
Magamba szívom az új élet illatát,hevesen zakatol a szívem.
Ameddig élek,sose feledem el ezt a végtelen pillanatot,
Ameddig látom,sose kérem vissza ezt a napot.
Tovább lépni,tovább keresni,tovább énekelni,tovább szeretni,
Egy összetört lélek mire vágyhat még,csak nyugodt életet akar élni..
Fázom vagy kiráz a gondolat,hogy eljött ez a nap is,
Álmosan nézek ki az ablakon,mennem kell még vár a kávém is.
Azt akarom,hogy egyedül induljak el ahova kell mennem,
Kérlek,hagyj hogy kiszellőztessem a zűrős fejemet.
Ahogy éneklem a dalt,elszáll minden emlék,felszakad minden ami bennem él,
Hajnali hasadás után szívem újra száll,semmitől se fél.
Megtaláltam önmagamban a hibákat,próbálom jóvá tenni,
Azt akarom,hogy engedj el,ne beszélj hozzám,hagyj elmenni.
Ragyog a napfény az arcomat éri a meleg sugár,
Testemet átmelegíti az újra megtalált vágy.
Semmi sem tart vissza hív egy jel,hogy mennem kell,
Ahogy lassan elenged a szíved,én se hiszem el,hogy ilyen könnyen ment.
Elavul bennem a perc és újra átengedem magam a kísértésnek,
Próbálok nem koncentrálni a külső hatásokra,és a szerelemnek.
Kapaszkodom a korlátban és letérdelek,karjaimmal átölelem magam,
Kiáltok,hogy miért?Miért?Miért?Ahogy közeledik a hajnal...
Könnyeimmel felragyogok,tudom,hogy erősnek kell lennem,
Nem emelkedhet felettem a magány és a győzelmed.
Kezeim a fény felé emelem,eltakarom a napot,és megfordítom a fejem,
Magamba szívom az új élet illatát,hevesen zakatol a szívem.
Ameddig élek,sose feledem el ezt a végtelen pillanatot,
Ameddig látom,sose kérem vissza ezt a napot.
Tovább lépni,tovább keresni,tovább énekelni,tovább szeretni,
Egy összetört lélek mire vágyhat még,csak nyugodt életet akar élni..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése