Játék az élet

Játék az egész

Szeretem ahogyan becézgetsz,
Szeretem ahogyan ölelgetsz.
Amikor végre a tiéd lehetek,
Olykor békével töltöd fel a lelkemet.
Vannak napok amikor átkozni tudnálak,
Amikor a gép előtt ülsz és semmi mást nem hallatsz.
A simogatásaid egyre ritkábbak már,
Figyelsz rám egyáltalán amikor szólok hozzád?
Szinte fáj,hogy nem reagálsz a mondandómra,
Régen hallottam tőled,hogy "mennyire szeretlek babám."
Éjjel-nappal a gép rabja vagy,oda láncoltak téged,
A virtuális barátaiddal tartod a kapcsolatot,figyelj rám kérlek!
Aztán nagy nehezen a képembe röhögsz,hogy ne izgassam magam,
S azt ígérted majd mindent bepótolunk holnap.
El se tudod képzelni,hogy mióta számolom az időt,
Egyre jobban fogy a türelmem,közben alig kapok levegőt.
A düh egyre jobban éget,késztet arra,hogy kiabáljak veled,
Csak az a baj,hogy ennek ellenére is szeretlek.
Elegem van abból,elegem van a kínzásodból,
Azt hiszem elhagylak téged holnaptól!
Neked játék az egész,a kapcsolatunkra is ráment,
Kit érdekel,már így is széttört a szívem.
Egyszer sem csókoltál meg az utóbbi időben,
Úgy érzem,már nem kellek neked!
Felveszem a táskámat és még ma éjjel lelépek,
Más karjaiba rohanok,közben hagyok egy búcsú levelet.
Egy reggel a vonaton leszek,
Ébredj fel,mielőtt túl késő lesz!

Terminál

Egy álmos hajnalon,egy hideg vonaton,
Fáradtan és dideregve néztem ki az ablakon.
A város ébredezni kezdett készen állt a napra,
Amíg az ember tömeg elnem lepte a buszpályaudvart.
Félhomályban és lámpafényben hazaérkeztem végre,
Lelépve a fényre értem.
A hideg egyből belemart a bőrömbe,
Fázni kezdtem és elindultam a megállóban,közben ott őrködtek.
Biztonságban éreztem magam,viszont reszkettem mint a levél,
Vajon mikor lesz az a fiú végre az enyém?
Aki majd átölel engem és vigasztal,hogy nem fagyok széjjel,
Akitől majd felmelegszem és vele leszek egyszer egész éjjel.
Az én eszem feledni kész,de a szívem még jelez,
Hogy ne tegyem,hiszem még szeretem!
Elmerengve bámulom a pályaudvar másik oldalát,
Alig látok embereket,annyira szép az ég bolt a hajnalok hajnalán.
Egyszer csak világosodni kezdett a tér,
Látványosan beragyogta a napfény.
Gyönyörű látványként fogadott mindez,
Ideje volt hazatérnem.
Még vissza néztem,és arra gondoltam,
Hogy majd egyszer visszatérek a párommal....