Fájdalom Remélem egyszer mellém állsz,
Miközben egy vihar a szívemet szeli át.
Összetörve,üvegszilánként esik a földre,
Azt kérdezem sírva:vajon ki ment meg majd engem?
Kezemet emelem az ég felé,az eső szakadni kezd rám,
Az égiek,nem hallanak engem,nem ért el hozzájuk az imám.
Nagyot dobbantok a földre,beleremeg a táj,
Felkiált és ordít a néma száj.
Összeszorul a torkom,egy hang nem jön ki belőlem,
Rengeteg sebet kaptam már a szívembe.
Ezentúl erősebb leszek,így feltápászkodom,
Elindulok,amerre visz az utam,majd egy korai hajnalon.
Hiába hallgattam a belső szavakra,
Egyszerűen áthágtam minden szabályt,szabadságra vágytam.
Közben szenvedtem és a testem égette a szerelem,
S a kimondatlan szavak a nyelvemet.
Így akarlak tégedAmikor játszunk arra kérsz,hogy mondjam el az igazságot,
Azt hiszed,hogy túl könnyű préda vagyok.
Félre ismertél az első perctől kezdve,
Nem is értem miért kezdett el lángolni a testem.
Szeretlek úgy ahogy vagy,
Nem akarok változtatni rajtad.
Csak egy kicsit gyere közelebb,
Ne tagadd le,hogy értem dobog a szíved.
Simogatom az arcodat,közben fürkészem a tekinteted,
Próbálok olvasni belőle,annyira rejtélyes vagy nekem.
Szeretem ahogy magadhoz ölelsz,
Olyan vagy mint az ördög maga,gonosz és kegyetlen.
Nem akarsz elengedni,inkább magadhoz láncolnál,
Aztán örömödben felkacagnál és táncolnál.
Hidd el,ha időben cselekszünk egymásra találunk,
Azt mondják,hogy csak barátok vagyunk....
Pedig nem,hiszen egymásra vagyunk utalva,
S megpecsételtük a szerelmünket egy csókkal!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése