"Előre mennék,de megállít egy láthatatlan fal, egy kirakat bábu vagyok,szóra sem méltatnak."

Szívbombák

Attól a pillanattól kezdve,
Mikor meglátod őt,mindent elfelejtesz.
Tested-lelked remeg,
A fejedben a kis világod lebeg.
Alig térsz magadhoz,
Nem tudod mi a fantázia,mi a valós.
Hirtelen szédülni kezdesz,
Azt kérdezed magadtól:eddig miért nem ismerted?
Ő az akiről azt hiszed,megmenthet téged,
Közben rád se néz,csak hiteget.
Karjaiba zár,de hamis a csókja,
Nem tart éjfélig a búcsú tánca.
Futnál utána,de nem mersz,
Valami visszahúz,biztat a szíved.
Hazugságon alapulnak a pletykák,
Amiket róla hallasz,amit elhiszel talán.
Szívbombák,az időzített robbanószerek,
Az első pillanattól kezdve,elveszik az eszedet.
Nem találod a nyelvedet a szádban,
Csak úgy dőlnének belőled a szavak.
A tested a zene ritmusára rángat,
Hívd már el ezt a srácot egy táncra!
Mint akit megbűvöltek volna,
Úgy forogsz körbe és körbe,mintha semmi se szólna.
Dübörög a zene,de nem érzel semmit,
Csak a szemébe nézel,elfelejtesz lélegezni.
Napok óta nem eszel,csak Ő jár a fejedben,
A falnak is neki mész,pedig nem megy a zene.
Szívbombák,amelyek megtévesztik az érzékeidet,
A szerelem süketté és vakká teszi az embereket.

Kirakat szerelem

Télen-nyáron,hóban-fagyban,
Melegben-esőben,éjjel-nappal.
Az érzékeim eltompultak,
A hangok bennem elhalkultak.
Remeg a kezem,hideg a testem,
Nem fűt már engem a végtelen szerelem.
Ajkaimból pára és hideg lehelet jön,
Nincs más körülöttem,csak sötétség és csönd.
Mindenki pörög-forog,észre se veszem,
Mintha nem léteznék,úgy gázolnak át a szívemen.
A falnak támaszkodom nézem őket,
Az idegeneket,akik emberek.
Érző lények?Vagy szívtelen gonoszok?
Ezen gondolkozom,a választ nem találom.
A kezemet nyújtanám annak aki,
Elhalad mellettem,de nem akar engem látni.
Elhalványulok,ott maradok a falnál,
Nem tudja senki,mi másra vár egy lány.
Előre mennék,de megállít egy láthatatlan fal,
Egy kirakat bábu vagyok,szóra sem méltatnak.
Egyszer-kétszer megmozdulok,
Jobbra-balra bámészkodok.
Csak a ruhámat nézik meg,
Aztán elhaladnak mellettem.
Vágyom egy társra,'ki megment engem,
Beszéljen velem,mert elnémultam,elvesztem.
Találj rám szerelem,bármi is történjen,
Ne keljen örökre magányba zárva élnem!
Engedd hát,hogy boldog legyek!
Engedd közel a szerelmemet.
Aki egy csókkal feloldoz ebből az átokból,
Elegem van ebből a bábuzásból!