"Megölne a tudat:távol lennél tőlem, megszakadna és összetörne miattad a szívem."

Bárhol

Akármerre mész,veled akarok menni,
Melletted szeretnék lenni.
Nem akarom,hogy bezárd magad előttem,
Nem akarom,hogy a távolság elszakítson tőled.
Bárhol kezdhetünk új életet,
Ne add fel másért a terveidet.
Fogd a csomagodat,veled megyek én is,
Nem érdekel,hogy mi lesz nélkülem egy évig.
Megölne a tudat:távol lennél tőlem,
Megszakadna és összetörne miattad a szívem.
Látni akarom,hogy örülsz a sikereidnek,
Ott szeretnék lenni,ha elbuknál,romokba heverne a lelked.
Támogatnálak,óvnálak,minden órában,
Ha csak pár méterre lennél tőlem,egy hajnali homályban.
Akkoris drukkolnék,örülnék veled,
Melletted ébrednék ez lenne a remek!
Ez a búcsú oly' fájdalmas és sötét,
Hiányozni fogsz,míg elnem jön az éj.
Párnáim közt zokogva,álmatlanul,
Kapsz egy utolsó csókot búcsúzóul.
Bárhol vagy,kérlek ne felejts el,
Ha hazatérsz,veled leszek mindörökre.

Múzsa

Vegyél egy ecsetet a kezedbe,
S fess egy mosolyt a könnyeimmel.
Lásd meg bennem a megsebzett vadat,
Az összetört lelket,megkínzott vágyakat.
Ne rejtsd el magadban azt amit érzel,
Hajtson az inspiráció,legyen ez a szenvedélyed.
Vedd le az álarcod,engedd ki ami mögötte van,
Engedd el a szavakat,valld be az igazságodat.
Táncoljon az ecset a vásznon,
Szabadítsd fel az energiát és az összetört álmot.
Csinálj úgy mintha egy őrült lennél,
Ne érdekelj más,csak a pozitív vélemény.
Nézz rám,láss bennem fantáziát,
A ruhámat leveszem,vár rám a dívány.
Tekints a testemre úgy,mintha egy képzelet lenne,
Tárd ki a szíved,engedd,hogy a kezed vezessen.
Vetess egy pillantást a remekműre,
Aztán fejezd be még az apró részleteket.
Tudom,hogy az álarc mögött több vagy,
Tudom,hogy valójában,az álarc mit takar.
Lehetőség vagyok a számodra,
Ne engedj el engem: a múzsádat.