"Nem vagyok már kíváncsi rád, most azt hiszem más valaki vár rám."

Fény

Szabad utat enged a fény,
Hogy megtaláljam életem szerelmét!
Az árnyék amely követett engem,
Most végleg elhagyom elkell engednem.
Más álmokra vágyom,új kalandokra születtem,
Az arcot,amely végig kísért életemben,elkell felednem.
Egyre közelebb lépek a célomhoz,
Semmi másra nem szabad gondolnom.
Csak a jóra és arra ami jó nekem,
Minél könnyebb,annál jobb a szívemnek.
Itt az idő felállnom és megtalálnom,
Azt aki nekem való akit nekem szánt a sors!
Megszeretnék világosodni,tisztán akarok látni,
Nem akarok többé már erre várni!
Futnék amerre hívnak,menekülnék ahol üldöznek,
A bennem lévő félelmek végre eltűnnének.
Más karjai között szabadnak lenni,
Legyen egy férfi akit tudnék szeretni!

Elmúlt már

Hiszed vagy sem,
Ez a történet nem rólad szól.
Bárcsak ne lenne hazugság minden szó,
Annyira reménytelen ez a szerelem.
Elmúlt már az a pillanat,amire vártam,
Elmúltak azok az idők,amiket átéltem.
Elmúltak az órák,amiket megbántam,
Elmúltak azok az árnyak amiktől féltem!
Ha itt lennél,most elmondanám,
Mindazt amit összefoglaltam magamban.
Hiába írtam le egy papírra elégettem már,
Csak a szavaimra hallgass,kérlek még maradj.
Fáj ahogy magamra hagytál,
Fáj,hogy nem vittél magaddal,rád várt a világ.
Azon az éjszakán csak a párnám társaságában,
A sötétség magányában.
Sírtam és áztattam a takarót,
Hiába húztam magamra,nem védett meg a fájdalomtól.
Átölelt a bánat,megölt a depresszió,
Hiába teltek az évek, a hónapok.
Nem érezted,nem jöttél el,nem voltál ott,
Amikor szükségem lett volna rád akkor.
Feladtam a reményt,hogy valaha eljössz,
Az érzés ami bennem volt szinte megölt.
Elmúlt már az a boldog pillanat,
Amiket átéltünk valaha.
Kérlek,ha vissza akarsz még jönni,
Maradj ott ahol vagy,nem akarlak látni.
Nem vagyok már kíváncsi rád,
Most azt hiszem más valaki vár rám.

Szökés

Mint egy tavaszi szellő,úgy lélegzel rám,
Lágyan simogatja az arcomat,megőrjít a vágy.
A tekinteted elárulja többet akarsz ennél,
Vajon feladnál mindent a szerelmünkért?
Egy estélyen,egy nyári éjszakában,
Megláttuk egymást azóta vagyunk tiltott románcban.
Fénylő holdfényben,a csillagok alatt,
Megcsókoltuk egymást abban a pillanatban.
Elmondhatatlan álmok,kibírhatatlan vágyak,
Tudom,hogy egy nap felfogsz engem vállalni.
Ha elfogadják,hogy már nem vagy házas,
Velem fogsz lenni,elfogunk szökni.
Végig kísérsz a végtelen utamon,
Együtt leszünk,amíg az álmomat kutatom.
Száguldunk a kéklő ég alatt,
Énekelni fogjuk a szerelmes dalokat.
Érezni fogjuk a szabadság örömét,
Rá lelünk arra,ami elhozza a békét.
Ahogy vissza térek a valóságba,
Abban a percben döbbenek rá az igazságra.
Mi egymásnak vagyunk teremtve,
Velem kell jönnöd,veled kell élnem!
Felforgattuk a szobát,becsomagoltunk,
Nevetgélve és vidáman a lépcsőn rohantunk.
Amíg a rendőrség nem állta az utunkat,
Letartóztattak téged,mert egy bűnöző vagy....