"Nem kell nekem ilyen rocksztár, aki megvadult,beképzelt és elszállt."

Felpörögtél

Ez az éjszaka más mint a többi,
Már oly régóta szerettél volna repülni.
Mindenki sikoltozik és a nevedet kiáltja,
Szinte szabadnak érzed magad.
Őrültnek kéne lennem,hogy elhagyjalak,
Azt hittem,hogy a szerelmünk örökké tart.
Rád csillant a reflektorfény,
Amikor énekelni kezdtél.
A gitár szólód jobb volt mint másé,
Nincs más akire vágynék!
Felpörögtél,a színpadon táncoltál,
Hörögtél és nevettél,az volt a valóság.
Lent voltam,néztelek,
Közben neked írtam egy smst.
Helló drágám,majd találkozunk,
A koncert után kocsmázunk.
Amikor vége volt a shownak,
Nyoma se volt a nyugalomnak.
össze-vissza ugráltál,aktív voltál,
Inni akartál,megtaláltuk a bárt.
Nem mertem letagadni,hogy őrült vagy,
Inkább ott hagytalak.
Nem kell nekem ilyen rocksztár,
Aki megvadult,beképzelt és elszállt.
Inkább menekülök tőled,elmegyek,
Nem nézek rád vissza többet.
Hazudtam,hogy szeretlek,
Hazudtam,hogy kibírom nélküled.

Örökre

Fogd meg a kezemet,
Hajtsd a térdemre a fejedet.
Megérintem az arcodat,
Elsimítom azokat a ráncokat.
Remegve de boldogan,
Tekintek vissza a múltba.
Fiatalon és boldogan nevettünk,
A réten pillangókat kergettünk.
Esőben csókolóztunk,egymást üldöztük,
Aztán a virágok közé leültünk.
A napfényében felcsillant a gyűrű,
Megígértük,hogy örökre együtt leszünk.
Jöttek a felhők és az eső elárasztott,
A tengerpart egymástól elválasztott.
Magával sodort az ár,
Emlékszem milyen volt az a nyár.
Eltűntél,nem találtalak,
A barátaim és a rokonaim gyászoltak.
Azt hittük,hogy meghaltál,
Pedig egy szigeten laktál.
Évekkel később egy tengerparti sétán,
Rád leltem egy kősziklán.
Sebesen,de boldogan átöleltél engem,
Felismerted az arcomat,hiszen elmúltak az évek.
Megfogtam a kezedet,miközben meséltél,
Hiszen mindent túléltél.
Boldogan hozzád bújtam,fogtam az arcodat,
Elárasztottalak az örökké tartó csókjaimmal.