"Azt se tudod,hogy merre menj, bízz magadban és hallgass a szívedre."

Szétszakítva

Miért akarod hogy elveszítsem az álmom?
Talán szétszakíthatom a láncot.
Ami visszatart attól,
Hogy kimondjam a végleges szót.
Fogva tart a magány,
Ami elzár attól ami a boldogság.
A szívem megdobban attól,
Ha csak rád gondolok.
Egyszerűen feladnék mindent miattad,
Talán megkell várnod a válaszomat holnap.
Neked már nincsen más választásod,
Csak elkell jönnöd értem,mindenáron.
A talaj már kicsúszott a lábam alól,
Hidd el,mindenki szavadon fog.
Bármit is ígértél,be kell tartanod,
Nincsen már veszíteni valód.
A gyávaságtól elhamarkodottan,
A bánattól megbolondulva.
Azt se tudod,hogy merre menj,
Bízz magadban és hallgass a szívedre.
Ami belül éget engem,
Azok a kimondatlan szavak,érzelmek.
Tudom: megakarsz menteni,
Elakarsz futni velem,el akarsz innen menni.
Két felé már nem bírok szakadni,
Csak benned akarok hinni.
Hiába a sok szép szó,
Semmit sem változol.
Úgy zuhannék veled,csak vigyél el innen,
Könyörögve kérlek,hiszen szeretlek téged!

Érezz

Hideg a föld ahol fekszem,
Esik az eső,ahol elestem.
Piszkos lett a lelkem,
Összemocskolta a kezed.
Érzéketlen fenevad vagy,
Már eltompultak bennem a vágyak.
Azok a szavak,amiket hozzám vágtál,
Keserűen szíven szúrtak,megbántottál.
Hiába könyörögtem,hogy érezz!
Hiába néztem a szemeidbe.
Rám se hederítettél,
Csak érzéketlenül nevettél.
Imádkoztam,varázsoltam,átkoztalak,
Semmi sem történt veled,minden ugyanúgy maradt.
Száz év bánat,ami kitölti az űrt bennem,
Ezentúl senkinek sem kell a szívem.
Így felállok és tovább megyek,
Nem adom oly' könnyen fel.
Ha bárki betoppanna az életembe,
Nem fogom csak úgy beengedni a szívembe.
Lángoló érzelmek,hazudva kérlelnek,
Szeretném ha szeretnél,vagy hagyj el engem!
Mit akarsz tőlem ezentúl,ha nem érzel semmit?
Bocsáss meg,de ez nem fog nekem menni.