"A homokóra összetört már,szilánkokra törve,megújúlásra vár."

 Másnapos ébredezés

Őrült volt az a buli,
Ahol tomboltam hajnali hatig.
Szikrázó fények,sötétben üvöltöző zenék,
Felejthetetlen élmény.
Forogtam össze-vissza,
Táncoltam a karjaidban.
A dupsteb tombolt,a rock üvöltött,
Az összes barátom köszöntött.
Sokáig roptuk a táncot,
Mindenki jól mulatott.
Hé,DJ tekerd fel a zenét,
Hagyj járja át a lelkemet még.
Az utolsó órákban rákapcsoltunk,
A végére pedig boldogan megtapsoltuk.
Másnapos ébredezés,a fejem szétmegy,
Szédelgek a lépcsőn lefele.
Itt aludtam a főbejárat előtt,
Rájöttem,hogy nemsokára hétfő.
Vasárnap van és mennem kéne,
Lekell pihennem.
Ehelyett elkapnak a barátaim,
Elvisznek tovább bulizni.
Maradjak ébren,míg nem kel fel a Nap,
Járjuk addig az éjszakákat.
Parti huligánok,gitárt zúzó rocksztárok,
Éld a pillanatot,semmi se számít most!
Ugorj az éjszaka holdfényében,
Fürdőzz a végtelen élményben.
Higgy magadban,hogy ez másképp lesz,
Talán itt találod meg a szerelmet.
A lábaid elfáradnak,
De fel ne add!
Míg a Nap nem kel fel,
Addig tiéd a táncparkett!
Dübörög a tested,kirázza a lelkedet a zene,
Tudom,hogy eddig ezt kerested.
Táncol a tömeg,szétesik a színpad,
Az énekes énekel a mikrofonba.
Utána a nevedet mondja a végén,
A színpadra hív:számára te vagy a főnyeremény!
Másnapos ébredezés,
Nincs több képzelődés.
Valóra vált az álmod,
Melletted fekszik a kedvenc rocksztárod!

 Gyermeked

Sok éven át mellettünk voltál,
Amiket tudtál mindent megadtál.
Ha eltört valamink összeragasztottad,
Ha elromlott valami,megjavítottad.
Ölelésedben nyugovóra térhettünk,
Családi hangulatban összegyűltünk.
Karácsonykor a csillogó fa alatt,
Boldogan adtuk át egymásnak az ajándékokat.
A jó isten mindig megvédett minket,
Kitartóan vigyáztunk egymásra a szeretetünkkel.
Ha bajban voltunk mindig ott voltál,
Ha betegek voltunk ápolgattál.
Hoztad a gyógyszerünket,
Ha meggyógyultunk folytattuk az életünket.
Nem tudom,hogy mi történt az elmúlt évek alatt,
Úgy érzem távol tartott tőlünk a munka.
Édesanyánk mindig küzdött mindenért,
Mégis alig lelkesedtél.
Nem tudom,hogy mi történt,
Próbálom feltenni a sok kérdést.
Nem találom rá a válaszokat,
Gyermeked vagyok,leszek és voltam.
Tudom,hogy szeretsz minket,
Anyánkat nem hagyod el.
Kérlek ne,törd össze a szívem,
Szükségem még a szeretetedre.
Az apai tanácsokra és a jelenlétedre,
Szeretném ha ott ülnél a tévé előtt röhögve.
Anyát felvidítva,pezsgőzgetve,
Szeretgetve és kényeztetve.
Kérlek ne,hagyj el minket,
Mert te van a ház ura és szeretünk téged.

Emlékezz rám

Emlékezz rám,
Lásd a csodát.
A szememből kiolvashatod,
Itt a megfelelő alkalom.
Eleget zuhantam már,
Kell a végleges kapaszkodás.
A szikla pereméről felakarok mászni,
Tudom,hogy a szívem nem fog már fájni.
Apró szilánkokra törheted,
Nem fogok érezni semmit sem.
Ha szeretsz,nem fogsz elengedni,
Ha nem szeretsz,elfogsz hagyni.
A homokóra összetört már,
Szilánkokra törve,megújulásra vár.
Ahogy fekszem a földön,
Mindenki körülöttem őrjöng.
A tömeg elzár,Te pedig elveszel,
A sors nem ismeri a kegyelmet.
Türelmes voltam eddig,
Míg nem történt semmi.
Ahogy jött a pillanat,
A szívem egyre izgatottabb.
Érzem,hogy jön a jó korszak,
Lassan,de biztosan.
A ritmus egyre lassúbb,
Az idő visszafelé húz.
Emlékezz majd rám,
Várd majd a csodát.
Mire célzol,nem értem,
Most már tudom:mitől féltem.
Túl sok visszautasítást kaptam,
Így a játszmát rég feladtam.
Majd emlékezz rám,
Hogy érted élt egy lány.