"Akik szerettek és támogattak engem,Őket sose felejtem majd el."

 Árnyék voltam

Árnyékként követnek a lények,
Békességgel ölelnek körbe.
Amikor megállok ők is megállnak,
Amikor elesem,velem zuhannak.
Tudom: eljön majd a nap,
Amikor enyém lehet minden amire vágytam.
A harcom tovább vívom,
Testemmel és véremmel leszámolok.
A magánnyal és a sötétséggel,
Hívom a boldogságot tele reménységgel.
Hiszem,hogy jobb lesz majd,
Vigyáz rám az őrangyal.
Ha kiabáltam,senki se hallotta meg,
Így egyedül oldottam meg.
Saját létrámat felépítettem,
Kimásztam a mélyből a felszínre értem.
A seb a szívemben azonnal begyógyult,
Az életem lassan,de biztosan elindult.
Ha távolinak is tűntek,
Most közelebb kerültek.
Végig ott voltak előttem,
Amit eddig nem vettem észre.
Akik szerettek és támogattak engem,
Őket sose felejtem majd el.
Bátran rohanhatnak hozzám,
Ha a megkínozza és bántja őket a világ.
Adok majd helyet a védőszárnyaim alá,
Megmenti őket majd a sok jó tanács.
Addig is próbálok egyensúlyba maradni,
Nem pedig a depibe visszazuhanni.

Ha szerettél is valaha...

Ha volt is valami amit kértem,
Senki se teljesítette.
Egyedül maradtam az álmaimmal,
A beteljesülhetetlen vágyaimmal.
Az örökké vajon meddig tart?
A várakozás vajon meddig mar?
A türelem mikor tanít meg a jóra?
Mikor látom meg a jó dolgokat?
Láttam már száz és száz esetet,
Egyiket se hiszem már el.
Csak a filmeken történnek meg,
Hogy az emberek egyből szerelembe esnek.
Ne,ne magyarázd meg nekem,
Hogy Te valaha szerettél engem.
Miért nem küzdöttél akkor?
Amikor szükségem volt rád anno?
Miért nem bizonyítottad be jobban?
Hogy nyilvánosan akarsz engem és nem titokban?
Tudom a szavak nehezen jönnek a szádra,
S ez olyan szánalmas.
Kérlek ne,sértődj meg,
Legyél férfi és törődj velem!
Szükségem van arra,hogy itt legyél,
Benned van minden remény.
Szóval ne tátogj hanem mondd ki,
Hogy tovább tudjak lépni.
Nem kell mindig félni,
Mert lehet titokban is remélni.
Ha szerettél is valaha,
Miért adtad fel olyan gyorsan?