"Nincsenek szörnyű titkaim,csak a sötét magányos óráim."

Ajkaimon

Mint az édes csöpögő méz,
Mint a keserűen édes vér.
Úgy lángol a szerelmem irántad,
Elkiabálnám az egész világnak.
Mégis visszatartom magam,
Amikor az ajkaimra teszed az ujjadat.
Egy csókkal fojtod vissza belém a szót,
S a zaklatottság tovább kínoz.
Némaság uralja a lelkemet,
Ha kinyitom a számat,megsebeznek.
Testemmel-véremmel küzdök érted,
Nem érdekel,ha nehéz lesz.
Jöjjön hát a vihar, a szél és a forró sivatag,
Túl fogom élni,ahogy eddig csináltam.
Megerősödtem az évek alatt,
Eddig csiszoltam a páncélomat.
Vigyáztam a törékeny álmaimat,
Itt az idő,hogy megvalósítsam.
Rohanok a karjaid felé,
Hiszem,hogy a gonosztól megvéd.
Azt kívánom bárcsak a távolság,
Közelebb lenne,mint gondolnám.
Ez a messzeség kikészít,
Hogy nem láthatlak,a mélybe taszít.
Úgy csókolj,mint még soha azelőtt,
Adj bele minden erőt.
Ne,engedj el többé,
Mutasd meg,milyen a hűség.
Amikor senki másra nem nézel többé,
Amikor a szó nem veszíti el az értelmét.
Csak az igazság győzi le,
A hazugság nem jön vissza soha többet!

Nyugovóra térnék

Egy holdfényes estén nyugovóra térnék,
S a sötéttől végre nem félnék.
A párnákat békén hagynám ezúttal,
Nem telnek meg könnyekkel és bánattal.
Valaki fogná a kezem,
Valaki fürkészné a tekintetemet.
A hajamba túrna majd megcsókolna,
Azt súgná:vigyáz rám az éjszaka.
A város zaját már békében hallgatnám,
S nem rettegnék,hogy ki törne be hozzám.
Hiába a lakat sem véd meg örökké,
Hiszem,hogy mellette boldogabban élnék.
Törött szívem darabokban hevert,
Még az idő sem segített.
Csak egy személynek kellett megjelennie,
Bár túl későn,de észre vettem.
Lassan de szilánkonként hozza vissza,
Bár az időm ketyeg,majd megoldja.
Nem akarom,hogy megvágja a múltam egy része,
Nem akarom,hogy meggondolja magát végleg.
Nincsenek szörnyű titkaim,
Csak a sötét magányos óráim.
Ami fátyolként óvta a sebezhető oldalamat,
Ami kívűlről keménynek és ridegnek mutat.
Nem akarom többé a tükörképemet látni,
Nem akarom ezt az egészet sajnálni.
Azt akarom,hogy egy új arc nézzen vissza rám,
Amit keresztezi az elégedettség és a boldogság.
A kezemben akarom tudni a jó sorsomat,
Világosban láthatnám az utamat.
Kilépnék a bánat barlangjából,
Büszkén szeretném kiabálni:ebből elég volt!