Érzelem háború
Nem tudok tervezni,
Ha nem vagy az életem része.
Nem tudok gondolkozni,
Ha a bizonytalanságtól félek.
A falak egyre jobban be szorítanak,
Az emberek egyre hangosabbak.
Hiába menekülök előlük,
Ha együttes erővel mind megőrjítenek.
A szívem súgja,hogy gyerünk!
A barátaid egyre jobban nevetnek.
Elzár tőled minden,
Nem kapok levegőt,össze szorul a szívem.
Az érzelem háború egyre jobban vívódik bennem,
Bárcsak elmondanám ezeket neked.
Ami bennem játszódik,
Ami egyre jobban megőrjít.
Nem rohanok el,nem vagyok gyáva,
Csak várok a megfelelő pillanatra.
Óvatosan megfogom a kezed,
Kivezetlek és máshova viszlek.
Kérlek,kövess engem,
Ha ennyire érdekellek.
Ha nem jössz,akkor nem voltam fontos,
Számodra nem voltam nagy dolog.
Az érzelem háború egyre jobban dúl,
Senki nem marad alul.
Szétrobbannak a vágyak,
Megrepednek a falak.
Áttörnek rajtuk,gátlástalanul,
Mert mindent legyőz ez a háború!
Nem tudok tervezni,
Ha nem vagy az életem része.
Nem tudok gondolkozni,
Ha a bizonytalanságtól félek.
A falak egyre jobban be szorítanak,
Az emberek egyre hangosabbak.
Hiába menekülök előlük,
Ha együttes erővel mind megőrjítenek.
A szívem súgja,hogy gyerünk!
A barátaid egyre jobban nevetnek.
Elzár tőled minden,
Nem kapok levegőt,össze szorul a szívem.
Az érzelem háború egyre jobban vívódik bennem,
Bárcsak elmondanám ezeket neked.
Ami bennem játszódik,
Ami egyre jobban megőrjít.
Nem rohanok el,nem vagyok gyáva,
Csak várok a megfelelő pillanatra.
Óvatosan megfogom a kezed,
Kivezetlek és máshova viszlek.
Kérlek,kövess engem,
Ha ennyire érdekellek.
Ha nem jössz,akkor nem voltam fontos,
Számodra nem voltam nagy dolog.
Az érzelem háború egyre jobban dúl,
Senki nem marad alul.
Szétrobbannak a vágyak,
Megrepednek a falak.
Áttörnek rajtuk,gátlástalanul,
Mert mindent legyőz ez a háború!
Átlagos lány
Többet gondolnék rád,
Mint egy átlagos lány.
Miért várakozok?
Mert túl sokat gondolkozok.
Nem tudom mi jár a fejedben,
Hiszen alig ismerlek.
Ha felém jössz kiugrik a szívem,
Ha nem jössz összeszorul a lelkem.
Napról napra szembesülök azzal,
Hogy elvesztegetem az időmet álmodozással.
Amikor felébredtem a múlt éjjel,
Sírva és kimerülten ültem fel.
Az álmaim olyan valóságosak,
Hogy szinte már fájnak.
Míg mások boldogan ölelik át egymást,
Addig én leszek az átlagos lány.
Kiakarok törni ebből a szerepből,
Sajnos nem értesz a lényegből.
Csak hátrálsz egyre jobban,
Míg a tervem a vízbe nem csobban.
Lehúzza a mélység és örökre ott marad,
Érintetlenül és titokban.
Hogy miért várok rád?
Megmagyarázhatnám.
De,felesleges,mert nincsenek rá szavak,
Ez egy megoldhatatlan gondolat.
Ha elkezdeném boncolgatni,
Soha nem tudnám abba hagyni.
Ez olyan amit nem érhetsz meg,
Lényeges,de még sincs értelme.
Tettekkel lehetne kifejezni,
Nem lehet ezeket papírra vetni.
Amikor elfog a rémület,
Azt kívánom bár fognám a kezedet.
Így maradnak a kimondatlan vallomások,
S az összetört szívek meg az álmok.
Többet gondolnék rád,
Mint egy átlagos lány.
Miért várakozok?
Mert túl sokat gondolkozok.
Nem tudom mi jár a fejedben,
Hiszen alig ismerlek.
Ha felém jössz kiugrik a szívem,
Ha nem jössz összeszorul a lelkem.
Napról napra szembesülök azzal,
Hogy elvesztegetem az időmet álmodozással.
Amikor felébredtem a múlt éjjel,
Sírva és kimerülten ültem fel.
Az álmaim olyan valóságosak,
Hogy szinte már fájnak.
Míg mások boldogan ölelik át egymást,
Addig én leszek az átlagos lány.
Kiakarok törni ebből a szerepből,
Sajnos nem értesz a lényegből.
Csak hátrálsz egyre jobban,
Míg a tervem a vízbe nem csobban.
Lehúzza a mélység és örökre ott marad,
Érintetlenül és titokban.
Hogy miért várok rád?
Megmagyarázhatnám.
De,felesleges,mert nincsenek rá szavak,
Ez egy megoldhatatlan gondolat.
Ha elkezdeném boncolgatni,
Soha nem tudnám abba hagyni.
Ez olyan amit nem érhetsz meg,
Lényeges,de még sincs értelme.
Tettekkel lehetne kifejezni,
Nem lehet ezeket papírra vetni.
Amikor elfog a rémület,
Azt kívánom bár fognám a kezedet.
Így maradnak a kimondatlan vallomások,
S az összetört szívek meg az álmok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése