"A testemet körbe vonná,a szívemet senki se bántaná."

A reményt vesztett pillantás
 
A távolból hívogat a hárfa szólam,
Rezeg a szélben az ismeretlen dallam.
Megyek,kétségbe esett vágyálommal,
A széttört és megtaposott álmommal.
A lágy szél felkapja a hajam,
Nem is tudom,mire számítsak.
Egy látvány tárul elém,
Az emberek ott állnak,a szívem fél.
Nem érzik át,amit most érzek,
Nem számít már,megteszem.
Elvegyülök a tömegben,
Keresem a kedvesem.
Álarcok között nehéz felismernem,
Talán segít majd a tekintete.
Ő volt a múltban a támaszom,
De,elhagyott és becsapott.
Nem meri felvállalni az arcát,
Így reményt vesztett a pillantás.
A hárfazene egyre jobban felcsendül,
Nem akarok itt állni egyedül.
Ezért egyre beljebb megyek,
S valaki megfogja a kezem.
Magához húz,a testére von,
Édesen és andalítóan táncol.
A szívem össze szorul,mert megismerem,
Lángoló a tekintete.
Elhúzódnék,menekülnék előle,
De magához láncolt a zene.
A lábam jár,egy-két há',
Lassan telik az időnk már.
Az ajkaink egymáshoz ér,
Ekkor hal meg a remény.
Csak egy futó csókot adott,
Aztán ismét egyedül hagyott....

Nem

Volt egy nyár,
Ami oly' gyorsan elszállt.
A napnyugta vörösben izzott,
Az éjszaka egyre jobban izgatott.
Egy forró nyári éjjelen,
A tűz mellett énekelve-részegen.
Azt hittem életem szerelme van mellettem,
De,nem így lett.
Vissza sírtam azt a nyarat,
Amikor megismertem őt,abban a pillanatban.
Vissza szívnám az érzéseket,
Amiket iránta tápláltam-feleslegesen.
Bár ne,ültem volna mellé,
Nem hallgattam volna,hogy dől belőle a hülyeség.
Nem bámultam volna rá,
Nem lett volna felesleges vágyódás.
De,ki tud parancsolni az érzelmeknek?
Amikor az illető elveszi az eszedet?
Bár mással foglalkoztam volna,
Sajnos naivan álmodoztam róla....
A testét akartam,de nagyon,
Így a sötétben tapogatóztam vakon.
Ő rám se nézett,nem értékelt,
Úgy hagyott,egyedül szenvedve.
Aztán felálltam egy év után,
Más felé húzott a vágy.
Bele szeretni valakibe,
Ez a legnehezebb.
Főleg amikor viszonzatlan,
Könyörtelen és borzalmas!
Hiába táplálok iránta érzéseket,
Ha nem veszi a jelzéseket.
Leülök,lenyugszom,
Ennek a pillanatnak élek,elalszom...

Igen

Egy szó,ami mindent megváltoztat,
Egy szó,ami utat mutat.
Egy szó,ami hozzád láncol,
Egy szó,ami hozza a boldogságot.
Igen,akarom,igen szeretem,
De,mit tegyek ez ellen?
Kerül a lehetőség,
Kimarad a sok élmény.
Fiatal vagyok,élni akarok még!
Bárcsak lenne még egy lehetőség!
A testemet körbe vonná,
A szívemet senki se bántaná.
Mennék a saját utamon,
Ami állandóan elromlott.
Egy új és szebb jövőt remélve,
Tudom,hogy Ő majd az enyém lesz.
Ez egy ilyen korszak,
Hogy itt állok magányosan.
Majd betöröm az ajtót,
Aztán majd mindent elmondok.
Oh ,igen szerelmes szeretnék lenni!
De,a sors valamiért nem engedi.
Ezért korlátol az egész,
Ekkor jön felém a fényesség.
Elzárja a sötét énemet,
Kihozza belőlem az erősebbet.
A karjai közé zuhannék,
Amit soha elnem felednék.
Hálás lennék a sorsnak,
Ha megadná a boldogságomat.