"Éveket is várhatok,ha úgy alakul,majd véget ér ez az alagút."

 Aludj el

Aludj el karjaimban,
Feledd el gondjaidat.
Zárd be az elméd,
Engedd hadd hasson rád a fény.
Aludj el mellettem,
Tudom,hogy itt vagy velem.
A tudat megnyugtat engem,
Hidd el,csak is érted élek.
Ha megzavarja valami a pihenést,
Hozzám a lélekjelenléted visszatér.
Zaklatottan vagy boldogan,
Mindig várok rád,ha kialudtad magad.
Éveket is várhatok,ha úgy alakul,
Majd véget ér ez az alagút.
A gitárból szól az altatódal,
Még nem láttál meg,majd felébredsz egy nap.
Fogalmad sincs,hogy ki vagyok,
Hiányzol,amíg alszol...
A szemeid zárva tartanak,
Az agyadat mindenféle dolog megzavarja.
Képtelen vagy tiszta fejjel gondolkozni,
Képes vagy számomra fájdalmat okozni.
Míg ringatlak,addig várok rád,
Hidd el sokkal könyörtelenebb a valóság.
Veled szeretnék lenni,
Örökké és mindig.
Mindennap imádkozom,
Hogy valaha okos döntést hozol.
Ha majd rám nézel,
Rájössz,én vagyok az aki szeret.
Aki kitartott míg vak voltál,
Aki rád várt,míg belül harcoltál.

Soha nem fogod érezni

Ha a tűzzel játszol,
Nem sejted mivel fokozhatod.
Ahogy a szívekkel bánsz,
Őrülten fáj!
Ez mindig más,újra meg újra visszatér,
Te vagy az egyetlen aki mindenkit megsért.
Hol erősebb,hol gyengébb,
Mindig ott ütsz meg,ahol folyik a vér.
Teljes sebből véreztem,
Míg megnem éreztem.
Betölti az egész lelkivilágomat,
Megfertőzi a gondolataimat.
Ronccsá tettél,tönkre vágtál,
Nálam jobbra sose vágytál.
Élvezted,ahogy szenvedek,
Soha nem fogtad fel,mennyire szerettelek.
Mára már kiégett bennem a tűz,
Soha többé nem lehetünk együtt!
Rossz hatással vagy rám,
Ellenünk van az egész világ!
Állandóan csapdába csaltál,
Rettentő fájdalmat okoztál.
Soha nem fogod átérezni,
Hogy mit tettél,soha nem fogom megbocsájtani.