"Azt súgtad a fülembe,hogy szeretsz,erre az ellenkezőjét teszed!"

 A szív hangja

Mindenkinek dobog a szíve,
Ez az éltető elem.
Mindenkiben vannak érzések,
Csak benned nincsen.
Mozog a szád,de nem adsz hangot,
Nem is értem ezt a színjátékot.
Ugyanazokat teszem mit te velem,
Eljátszom,hogy süket a fülem.
Ugye,milyen rossz érzés,hogy nem figyelek?
Na,ilyen vagy:gonosz és kegyetlen.
Őszintén tedd a kezed a mellkasodra,
Becsapsz vagy igazat mondasz?
Kérlek,ne tedd ezt velem,
Elviselhetetlen ez az egész nekem!
Nem látod,hogy vergődőm lent a mélyben?
Vagy élvezed,hogy szenvedek?
Szereted látni,hogy nem érek el semmit,
Aztán jössz és benyögöd:köszönöm ennyi.
Érzéketlen fickó vagy,csak,hogy tudd,
Bárcsak erősebb lennék,de a szívem csak fut.
Gyáván menekülök előled,
Igazából harcolnom kéne ellened.
Nem akarom már,elegem van,
Ki akarom törölni a hangodat.
Nem érdekel a vigasz szó,
Ha állandóan átbaszol!
Össze szorul a torkom,fojtogat szinte,
Megszoktam már,szóval helló idegen.
A könnyeim kiszakadnak a lelkem legmélyéből,
Elvittél egy darabot a szívemből.
Vigyed,csak,úgyis összetiportad,
Fogd csak,majd valaki rád hallgat.
Dicsekedj,hogy összetörtél engem,
Én pedig eltűnök a mélyben.

 Őrületbe kergetsz

A szeme csukva van,
Vajon ébren van vagy álmodik?
Tegnap buli volt,ébresztgetem hajnalban,
Mi az amire legjobban vágyik?
Felébredt,aztán rám meredt,
Mérgesen,nyűgösen rám nevet.
Mi az igazság kérlek mondd már,
Szerettél-e valaha vagy játszottál?
Kérdeztem tőle és elszaladt,
A fürdőszobába ahol bent maradt.
Ott ültem órákig míg elő nem jött,
Addigra már felöltözött.
Majd felkapta a táskáját és elment,
Ott hagyott engem!
Futottam utána,de nem értem el,
Kocsiba vágta magát,nem érdekelte.
Rám se hederített,csak ellökött magától,
Könyörgöm mit tettem,miért nem mondod?
Néha túl naiv vagyok,hogy hittem benned,
Néha túlzásba viszem,hogy szeretlek.
Nem tehetek róla,hogy így érzek,
Bárcsak látnád,hogy oda vagyok érted!
Vakon nézel rám,süket is vagy,
Mégis mintha hallanád a hangomat.
Nem jut a tudatodig,aztán elmész,
Vajon most dolgozza fel az elméd?
Istenem könyörgöm segíts már rajtam,
Nem tudok kiigazodni rajta!
A hazugságai és a titkai az őrületbe kergetnek,
A reményeim pedig totál elvesznek.

Ne,mondj semmit

Nem kéne sokat elárulnod,
Értem én,hogy mi a dolgod.
Egyből leszűröm,hogy mi a szitu,
De,ha ennyire akarod,akkor indulj.
Mielőtt megszólalsz,gondold át,
Aztán mondd azt,hogy viszlát.
Ne,mondj semmit,értek én a szóból,
Ne,hozz semmit,nem kell a jóból.
Eleget kaptam már így is a sorstól,
Mit akarsz még,meddig kínzol?
Elvittél egy sötét helyre,
Nem is értem,miért tetted.
Azt súgtad a fülembe,hogy szeretsz,
Erre az ellenkezőjét teszed!
Elakarok futni,
Hiszen nincs mit mondani!
Bár szeretném ha tudnád,
Baromira szükségem van rád!
Mégis elveszítesz,azt se tudod mit akarsz,
Megfogsz-e csókolni egyáltalán valaha?
Vagy,lesz-e több ennél,vagy nézünk egymásra?
Álmokat kergetve,egymásra várva?
Időközben a dolgokat megtanultam elengedni,
De nálad valahogy nehéz lesz megtenni.
Kimondani a bűvös szót,ó bárcsak tehetném!
Ha nem csinálnád mindezt,akkor elveszítenél!