"Más voltál,bátor és erős,titokzatos és vakmerő."

 Add át

Élnél-e olyan világban?
Ahol nincsen szerelem és alázat?
Élnél-e sötétségben?
Pénz nélkül,szegénységben?
Ahol bármelyik percben rád támadnának?
Senki nincs aki melléd állna?
Csak üldöznének a rendőrök?
A lakásodba törnek a betörők?
Állandóan bujkálnod kell,
Alig lelsz majd élelemre.
Csak a szívedre és az eszedre kell hallgatnod,
Valahogy sikerül majd kijutnod.
Erős lennél és bátor,
Nem ismernéd azt a szót,hogy fájdalom.
A lány akit szeretsz,megmentenéd,
Harcolnál mindig a szerelméért.
A romantikát se vetnéd meg,
Mindig ott lennél mellette.
Amikor szüksége lenne rád,
Tiéd lenne az egész világ.
Szóval vigyázz rá,mert könnyen törik a szíve,
De érted égne majd a teste.
Karjaid között biztonságban,aludna majd veled,
Álmaiban is csak te szerepelsz.
Amikor menned kell,hát menj el,
Úgyis tudni fogja,nem hagyod el.
Benned fog élni a reménye,
Semmi sem fog tönkre tenni titeket.
Add át neki,amit érzel,
Mondd el,hogy mennyire szereted.
Óvd meg minden bajtól,szeresd tisztán,
Mert ő az a lány,akire oly régóta vágysz már!

Újra meg újra
Eljöttél meglátogatni a jövőből,
Azt mondtad,hogy te leszel a nagy Ő-m.
Más voltál,bátor és erős,
Titokzatos és vakmerő.
A jelenbeli éned,oly másmilyen,
Még senki se érintette meg a szíved.
Magányosan visszahúzódva éled az életedet,
De azt mondtad:neked nem számít semmi sem.
A jövőbeli éned azt súgta nekem,
Hogy én fogom elnyerni majd a szíved.
Aztán levetted rólam a ruhát,
Megmutattad,hogy a múltban tőlem mit tanultál.
Azt mondtad,jó tanárod voltam,
De,hogy valójában miért jöttél vissza,nem mondtad.
Másnap reggel arra ébredtem,hogy nem voltál mellettem,
Ijedten kerestelek,míg végül csak fürödtél egyet.
A tested oly más volt,egyből megkívántalak,
A megérzéseim erős harcot vívtak.
Szerelemre lobbant a szívem és a lelkem,
Bárcsak ne engednél el engem.
Aztán megvédtél a golyó elől,
Ami megakart találni engem,hogy megöljön.
Vérző testtel mondtad még nekem:
Hogy mi együtt leszünk majd a jövőben.
Aztán visszatértem a jelenbeli dolgaimhoz,
Próbáltam a közelebb jutni az álmaimhoz.
Félénk voltál és okos,
Bárcsak ne lenne ennyire nehéz dolog.
Aztán nagy nehezen melléd ültem,
Beszélgetni kezdtünk és megfogtad a kezem.
Napról napra egyre jobban megismertük egymást,
Aztán lebuktunk,hogy mi vagyunk a titkos pár.
Barátaink csodálkoztak,hogy összejöttünk,
Hiszen olyanok vagyunk mint a víz és a tűz.
Hónapok teltek,ellenségeink lettek,
Előtte még felfedezted a testem.
Aztán boldogan kijöttünk a folyosóra,
Egy őrült csaj állt előttünk mosolyogva.
Egy penge volt a kezében,támadni készült,
Aztán a nyakamhoz ért a világ megszédült.
Vérben feküdtem,míg te zokogtál mellettem,
A szíved összetört abban a percben.
Láttalak téged,szellem voltam,
Ott feküdtem a karjaid között holtan...
Felkeltél és azt mondtad gyorsan,
Időutazó leszel,elindulsz holnap.
Új képességeddel útra keltél,
Hogy újra láthass engem múltban még.
Újra meg újra ismétlődik a történet,
De a szerelmünk,soha nem halhat meg!