"Ott fekszel mellettem,közben átölelsz,úgy érzem,ennél nagyobb biztonságban nem lehetek."

Inspiráció

A hang,a zaj,a táj és a távolság,
Mind-mind inspirál,ha megöl a magány.
A szív,a dobbanás és az érintés,
Ez az ami teljesen kikészít még.
Hiányzó darabkák,lehulló levelek,
Szívemben érzem,a tűz kialudt valamikor régen.
Távol érzem magam a szerelemtől,
Minden ismeretlen érintésektől.
A becéző szavaktól,
A végtelen boldogságtól.
Csak egy kicsit szeretnék feljebb jutni,
A lépcső előtt állok,nem akarom tovább bámulni.
A szellő megérinti az arcomat,
Valamit súgja a fejemben,feladhatom már a harcomat.
Közel járok a célhoz,de elkéne indulnom,
A félelmem jogos,mégse hagyhatom.
Szólítom az embereket,nem jönnek hozzám,
Felesleges rájuk néznem,a világuk kizár.
Mintha nem léteznék,hagynak vergődni,
Bárcsak tovább tudnék fejlődni.
De,ha nem kapok semmilyen jelzést,
Akkor hogy a fenébe legyen fejlődés?
Egy szikrányi fényt látok az alagút végén,
Tovább megyek,majd eltűnik ismét.
Nem tudom,hogy szórakozott,vagy tényleg egy jel,
Hogy igen jó úton járok,csak menjek és menjek.
Inspirál a jelenléted,a szívverésed,a lélegzésed,
Mégis többre vágyom,még több érzésekre.
Élni akarok,de igazán teljes szívből-lélekből,
Pillangóként kergetem az álmaimat,ami majd lassan eljön.
Majd elkapom és előtted fogok állni,
Senki másra nem fogok,csak is rád várni.

Vágyaim

Amikor a kezed nyoma hozzá ér a testemhez,
Olyan mintha rögzítenél valamit belőlem.
Újra meg újra kell neked egy kis löket,
Egy energiára,egy melegségre,egy vágyra,ami ehhez szükséges.
Megfeszülnek az idegeim,ahogyan végig simítasz rajtam,
Egyre jobban vágyom rád,itt van a pillanat.
Este amikor alszom,mindig rólad álmodom,
Hagyom,hogy a remény megszálljon.
A lélegzetünket kitölti a sötétség,
S vele együtt a szerelmünk és a fényesség.
Egy reggel amikor felébredek melletted,
Szívem örül,mikor látlak téged.
Ott fekszel mellettem,közben átölelsz,
Úgy érzem,ennél nagyobb biztonságban nem lehetek.
Bár átélném újra az érintésed nyomát,
Szikraként robbanna minden simogatás után.
Libabőr fut át aztán a gerincemet is megrázza,
Az az érzés,amire oly régen vágytam.
Az ígéret,amit magamnak tettem,
Próbálom betartani,bár nehéz ne lenne!
Kedvellek,hidd el,csak várnunk kellene még,
De mostantól kimondom:bárcsak az enyém lehetnél!
Szeretlek teljes szívemből,
Küzdök érted,teljes erőmből.
Gyújts fel még kérlek,hiszen kiégtem rég,
Túl sokáig voltam a sötétségben,félek még.
Lassan,de kilépek a depi árnyékából,
Lassan vége lesz már az önsajnálatból.
Tiéd leszek egyszer,ha végre megadod magad,
Enyém leszel,hiszen melletted minden szép marad.