"Egy rég elfeledett emlék,ott áll a falakon,mint egy kép."

 Végtelen kör

Ez nem lehet más csak egy végtelen kör,
Ami a világból szinte kiküszöböl.
Kimegyek majd,de állok még,
Ki tudja,hogy ki mitől fél.
Én félek a sötétségtől,
De szembe néztem veled,s a szívem győzött.
Nem adtam fel,mikor szükségem volt rá,
A végtelen kör,megbocsájtott már.
Az apró fény,valahol a falakon vár,
Ha betöröm majd,akkor kitárul hát!
Ezernyi kívánságom teljesül majd,
Egyszer felsüt a nap!
Ragyog a fény,vár a szivárvány,
Táncolni fogok a réten át!
Pillangókat kergetőzve,
Felfutok majd a dombtetőre.
Végtelen kör a szeretet ereje,
Ami vonz magával téged.
Tudom,hogy egyszer eljön a pillanat,
Amikor elkapom a pillangókat.
S rám mosoly mindenféle lehetőség,
Amire vágyódom már rég!
A kapuk majd kinyílnak,
S utat engednek a boldogságomnak!

Ki mondatlan szavak

Túl későn kimondott szavak,
Túl kevés ez idő alatt.
Egy rég elfeledett emlék,
Ott áll a falakon,mint egy kép.
Amikor végig megyek,
Állandóan elkísér engem.
Nem akartam én,de végül észrevett,
Valaha a fejemben létezett.
Befészkelte magát a gondolataimba,
Úgy látszik,tüskeként még megmaradt.
Néha belém szúr,de már nem fáj,
Hiszen legyőzte a boldogság.
Néha nem érzem már azt,
Amiről mások pletykálnak.
Azt mondják a boldogságból ennyi jár,
Bár senki se mondaná!
Leszámoltam a szomorúsággal,
Leszámoltam a magánnyal.
S mégis egyedül vagyok,
Az időm is fogytán volt.
Amikor elakartam mondani neked,
Nem néztél rám,így nem volt lehetőségem!
Elmentél mással,felhőtlenül járkáltál,
Egy darabit se hagytál magadból talán.
Talán egy kis szeletet a szívedből,
Ami réges-rég összetört.
Nem én tettem,hiszen magadnak okoztad,
Te sétáltál bele a magad csapdájába.
Ott hagytál engem más lány miatt,
Így most furdalhat téged a bűntudat.
Túl késő már,ne mondj semmit,
Elegem van mindenből,részemről ennyi.

Úton

Beárad a Hold fény,
Mágikusan kísért.
Megérintem a függönyöket,
Ami lángra gyúlnak és porrá égnek.
A bennem lévő szenvedély,
Megőrjít és el emészt.
Kereslek téged,de nem talállak,
Próbálok élni a mának.
Mindig a jövőn töprengek,
A múltat pedig elfeledem.
A jelen csalódás,semmi se történik,
Nem tudok ez ellen mit tenni.
Eltűntek azok az évek,
Amikor boldog voltam és nevettem.
Most már érzem,erősebb vagyok,
S más milyen lett minden,mint ami akkor volt.
Égiek adjatok jeleket,
Hogy igen végre megérkeztem.
De úgy látszik az utam tart még,
Bárcsak hozzám tartozna valaki aki az enyém.
Szólnak az éjjeli hangok,
Egy árnyék suhan át a falakon.
Megfordulok,de nem látom,
Érzem ott van a hátam mögött akire régóta várok.
Maga elé ránt,majd megcsókol lágyan,
Egyből megszűnik a világ fájdalmam.
Ígéretet tesz,hogy sose hagy el engem,
Boldog vagyok:a karjai közt lehetek!