"Üldözöm a szerelmet össze-vissza,várom a napot,amikor a szívem lenyugodhat."

Szerelemgyilkos

Itt van köztünk:a szerelemgyilkos,
Bárhol,bármikor lecsaphat rám.
Gyorsan mondd el a titkot,
Aztán csókolj meg,mint a villám.
Utánam lopakodik,érzem a jelenlétét,
A gyilkos köztünk jár.
Hallom és látom minden percét,
A hátam mögött vár.
Aztán karddal kettőnk közé vág,
Menekülni próbálok,de elkap.
A falhoz ránt,
Tiltakozom ellene,de ő megcsókolhat.
A szerelem gyilkos a megmentőm,
Az én felejtőm.
Figyelmeztet,hogy ne essek rózsaszín ködbe,
Mégis állandóan bűnbe esek.
Sokszor átvertek,sokszor megsérültem,
Próbálok tanulni a hibáimból,de nem megy.
Újra átakarom élni az izgalmakat,
A szenvedéseket,a boldogságokat.
Mert így nem megy,hogy egyedül járkálok,
Mindent magam oldok meg,és magamban gondolkozom.
Megkell osztanom mással is,amit érzek,
Megkell mondanom valakinek,hogy szeretem.
Bármennyire is fáj majd,
Erősebben vágok neki holnap.
Nem érdekelnek a vélemények,
Csak is az enyém számít majd,de tényleg!
Hidd el,bármit megtennék azért,
Hogy végleg az enyém legyél!
Kérlek ne félj,a szívem kitárom,
Kérlek,ne menj el,a hitem bezárom.
A szerelem gyilkos kezd megszűnni fejemből,
Örökre kitörölte magát az emlékezetemből!

Kötödés

Szeretném ha gondoskodnál rólam,
Szeretném,ha mellém feküdnél az ágyban.
Átkarolnál,majd csókot nyomsz a hajamba,
Azt mondanád:csak én létezem az álmaidban.
Vágyom rá,bízom benne,
Hogy egyszer lesz valaki mellettem.
Éreztetni fogja velem,hogy igenis ő az,
Akire egész életemben vártam.
Üldözöm a szerelmet össze-vissza,
Várom a napot,amikor a szívem lenyugodhat.
Végre bezárnám örökre a magányt,
Kinyitnám a boldogság kapuját.
Hiszek benne,hogy egyszer megtörténik,
Nem szeretnék nélküled létezni.
Mások figyelem kívül hagyják a szeretetet,
Mások divatból keresik a szerelmet.
Nekik van társuk,de nem is igazi,
Ha szakítanak,gyorsan el is feledik.
Könyörögve nézek rád,majd elmegyek,
Valamilyen októl fogva hiszek benned.
Megragadod a karomat és magadra rántasz,
Létre jön a kötödés és a szeretet ebben a pillanatban.
Perzseled a bőrömet,így lángolni kezdek,
Itt van az időnk és a helyünk,ne,engedj el!
Vonz mindenféle kémia ami hozzád láncol,
Úgy érzem a gyomrom örömében táncol.
Felszabadulnak benne a pillangók,
Akár a nap az elmúló alkonyon.